Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.

Irományszámok - 1872-447. A kérvényi bizottság jelentése, a hozzá utasitott nagybánya kerületi bányaegylet, és a selmeczi almagyarországi bányaegyesület kérvénye tárgyában

447. SZÁM. 277 2-ik melléklet a 447. sz. irományhoz. Mélyen tisztelt képviselőház! A pénzügyminister urnák 1871-ik évben tett abbeli intézkedése folytán, mely szerint a bányászat számára fenntartott királyi bányakincstári erdők a bányászattól elszakittatván, a bányavidékeken újonnan felállított jószágigazgatóságok közvetlen kezelése alá helyeztettek, — a selmeczi almagyarországi bányaegyesület 1871. márczius 14. és ápril 24-ről keltezve a mélyen tisztelt képviselőházhoz kétrendü — egymást kiegészítő kérvénynyel bátorkodott járulni. Ezen kérvények azonban, fájdalom, mindeddig elintézve nem lettek, és a sorsukról csak anynyit tudunk, hogy a pénzügyminister urnák 4097. sz. a. kiadattak. Nem szándékunk itt ismételve felsorolni azon bajokat és veszteségeket, melyeket a bányászat a jelzett pénzügyministeri intézkedés folytán szenvedett; nem akarjuk emiitett kérvényeink alapossága, álláspontunk törvényes, jogos és igaz volta mellett felhozott érveink és indokaink ismétlésével a mélyen tisztelt képviselő házat fárasztani, elégségesnek tartván itt csak az előbbi kérvényekben előadottakra utalni. De elmulaszthatlan honpolgári kötelességnek tartjuk a mélyen tisztelt képviselőház figyelmét felhívni, hogy minden legkisebb késedelem az ügy helyes és alapos módoni elintézésében veszteség nem csak az egyes bányaművelőkre — legyen az kincstári, vagy magánbányászat, — hanem a hazára nézve, hogy az orvoslás elhalasztása egy alig jóvátehető mulasztás a nemzet vagyonán, mert lelkünk mélyéből meg vagyunk győződve fémbányászatunk nemzetgazdászati nagy horderejéről, jelentősségéről és országos érdekéről, különösen hazánkban, mely nem tartozik activ kereskedést üző államok sorába, nem is emiitvén bányászatunk culturhistoriai fontosságát. Azon sajnos tapasztalat, hogy a pénzügyminister ur által a bányászat számára fenntartott erdők iránti egyezkedésre felszólított Selmecz város közönségének küldöttsége, minden positiv eredmény és siker nélkül tért vissza Budáról, sürgetve késztet bennünket, a mélyen tisztelt képviselőháznál immár csaknem két év előtt benyújtott kérvényünk kedvező elintézését szorgalmazni, mert a bányászat számára szükséges fa- és tüzelék-anyagok beszerzése körüli nehézségeknél fogva, s az e tekintetben fennforgó súlyos körülmények közt egykor világhírű s még mindig nagy jövővel biró nemzeti iparágunk végbukása és tönkretétele elkerülhetlen, s honfiúi aggodalommal és fájdalomtelt kebellel gondolunk azon eshetőségre, ha gyors intézkedés mulasztásánál vagy országos érdeket képviselő ügyünk kedvezőtlen elintézésénél fogva — mitől az ég óvjon — el kellene mondanunk: hogy Magyarország bányászatának vége, s vele együtt egész vidékek népeinek léte veszve van. Többször emiitett kétrendü kapcsolatos kérvényünk gyors és kedvező elintézéseért ismételten esedezvén, maradunk: Selmeczen, 1873. február 27-én tartott ülésünkből a mélyen tisztelt képviselőház alázatos szolgái: Gowbrunner Sándor, mint a selmeczi almagyarországi bánya-egyesület elnöke.