Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.

Irományszámok - 1872-442. Ministerelnök előterjesztése, Magyar- és Horvát-Slavonországok közötti leszámolás tárgyában

442. SZÁM. 249 kizárja azt, hogy e költségek a horvát-szlavonországi nyers jövedelmekből legyenek fedezhetők, — miután a nyers jövedelmekből ugy a törvény, mint a dolog természete szerint is csak oly kiadások vonhatók le, melyek ama jövedelmeknek közvetlen kezelési költségéül tekinthetők. A statistikai és a népszámlálási kiadásokat is olyanoknak tekintjük, melyek miután a szükséges egyöntetűség tekintetéből az állam egész területére kiható egységes vezénylet alatt hajtandók végre, a közös állami pénztárból íedezendők, következőleg Magyar- és Horvát-Szlavonországokat közösen érdeklik. Ellenben a selmeczi akadémiát és a pesti hajózási iskolát nem tekinthetjük közösügyieknek, miután a kiegyezési törvény a tanügyet a közös ügyek közé ^egyátalában nem sorolja; a „Ludoviea" honvéd akadémia sem tekinthető addig a leszámolás tárgyát képező közös intézetnek, mig szükségletei saját alapitványainak jövedelmeiből fedeztetnek, mely utóbbiakban HorvátSzlavonországoknak is meg van a magok bizonyos része. Átalában véve azon elvre vonatkozólag, melyet a vegyes bizottság a közösekül tekintendő ügyek meghatározására nézve zsinórmértékül elfogadott, hogy t. i. mind azon kiadások, melyek az állami költségvetésben külön, mint horvát-szlavonországi kiadások, mutatva k ki, a leszámolásban is, mint Horvát-Szlavonországokat külön terhelő kiadások mutatandók ki, és mint ilyenek a nevezett országok jövedelmeiből 1 evonandók, az állami számvevőszék e felfogást nem tartja összeegyeztethetőnek a kiegyezési törvény szellemével és betűivel, mert annak 13. §-.a világosan azt rendeli, hogy Horvát-Szlavonországok ö s szes tiszta jövedelmeiből mindenekelőtt azoknak be ligazgatási szükségletei fedezésére egynémileg megállapitott 2,200.000 forintnyi átalány levonandó, a maradvány pedig a közös költségek fedezésére forditandó, és ezzel összhangzólag a 16. és 17. §. azt rendeli, hogy Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből 45°/

0 a b eligazgatási, 55°/

0 pedig a közös költségek fedezésére fordittassék. Ebből világos, hogy a törvény Horvát-Szlavonországok jövedelmeit csak két részre osztja, az egyiket a beligazgatási, a másikat pedig a közös kiadások fedezetéül jelölvén ki, más Horvát-Szlavonországokat külön terhelő kiadásokról, mint már fenntebb a nyugdíjkérdésnél megérintetett, a törvényben közvetve csak annyiban van szó, a mennyiben a 13-dik §. tiszta jövedelemről szól, a mi bizonyos költségek előzetes levonását feltételezi. A tiszta jövedelem fogalmából ugyanis az következik, hogy Horvát-Szlavonországok jövedelme nem a nyers bevételekkel, hanem az ezen bevételek valósításával szoros kapcsolatban álló kezelési költségek levonása után fennmaradt tiszta eredménynyel kerüljenek 45 és 55% arányában osztás alá. A bizottság által felállított azon elv azonban, hogy mindaz, a mi a költségvetési törvény szerint közvetlenül Horvát-Szlavonországok számára fizettetik, a nevezett országok nyers jövedelmeiből levonassék, ezen kiadásokat a kezelési költségek jellegével ruházza fel, már pedig p, o. a honvédség költsége, ha bár annak egy bizonyos része közvetlenül Horvát-Szlavonországok számára fizettetik is, kezelési költségnek még sem tekinthető, miután ezen kiadások Horvát-Szlavonországok jö-vedelmeinek valósításával összeköttetésben távolról sem állanak. Az állami számvevőszék nem tartja tehát a leszámolásnál követett azon eljárást helyesnek, mely szerint a törvény által közösnek jelölt honvédség költségei részben a közös, részben a Horvát-Szlavonországokat külön terhelő kiadások közé soroztattak, miután ezen kiadások, nézete szerint, kivétel nélkül a közösek sorába tartoznak. KÉPVH. IHOMÁNT. 1872/75. VII. 32