Képviselőházi irományok, 1872. VII. kötet • 413-462. sz.

Irományszámok - 1872-442. Ministerelnök előterjesztése, Magyar- és Horvát-Slavonországok közötti leszámolás tárgyában

232 442. SZÁM. 1869 előtt a horvátországi kormány első berendezése czéljából, az akkor még meg nem állapított átalány rovására szolgáltattak ki; ez oknál fogva a többség a horvát képviselő fenntjelölt indítványát nem pártolhatja. Azon kifogás, hogy ily előleg megtérítése az autonóm budget terhére nem történhetik, mert az autonóm kormánynak a horvát-szlavón törvényhozás által megállapított 1869. és 1870. évi költségvetésben fedezetüket nem találják, elégséges okul azért nem fogadható el, mert a mennyiben a költségek Horvát-Szla\ onországot jogszerint terhelik, azok engedélyezése a törvényhozásnál később eszközlendő ki. Minthogy azonban a kérdés akként van feltéve, vajon a kiszolgáltatott előlegek az 1869. évi átalányban felszámitandók-e vagy sem? a bizottság többsége, tekintettel a fenntebbiekre, beleegyezik, hogy a vitatott előlegek az 1869. és 1870. évi leszámolásnál ne vétessenek számításba. Ide vonatkozólag megjegyeztetik, hogy a fenntebb említett megegyezés a jelen kérdésnek, a két kormány által az előlegek kiszolgáltatására vonakozó iratok alapján, administrativ utón eszközlendő megoldására semmi befolyással se legyen. Az 1871. október 30-ki ülésben tett azon kérdést illetőleg, vajon mely nyugdijak terhelik az autonóm kormány közigazgatási átalányát? a horvát-szlavón autonóm kormány képviselője, kapcsolatban az 1871. november 2-ki ülés jegyzőkönyvében felvett nézeteivel, legközelebb a horvát-szlavón kormánynak 1871. május 15-én 3737. sz. alatt kelt nyilatkozatára hivatkozik, mely a magyar királyi pénzügyministeriummal a horvát-szlavón ministerium által 824— 1871. szám alatt közöltetett; egyszersmind megjegyzi, hogy azon állam-tisztviselőknek és szolgáknak vagy hozzátartozóiknak nyugdijai s illetékei, kik Horvát-Szlavonországban politikai és igazságügyi hatóságoknál, ideértve a fennállott horvát-szlavón udvari kanczelláriát, szolgáltak, és járandóságaikat 1867. márczius 8-án valamely horvát-szlavonországi pénztárnál vették fel, ezeknek nyugdijaik a horvát-szlavón királyságok autonóm budgetének törvényesen megszavazott, mintegy 159.000 forintnyi hitelében fedezetüket találják, s valamint eddig, ugy ezentúl is az autonóm budget terhére fognak fizettetni. Azon nyugdijakat ellenben, melyek 1867. márczius 8-án Horvát-Szlavonországon kívüli pénztáraknál fizettettek, de az autonóm budget terhére nem számíttattak fel, az autonóm kormánynak emiitett képviselője által kijelentett nyilatkozata szerint az autonóm kormány jövőben sem vállathatja el budgete terhére, habár az illető tisztviselők és szolgák horvát-szlavón politikai vagy igazságügyi hatóságoknál szolgáltak is. Végre azon egyének nyugdijait, kik horvát-szlavón hatóságokban sohasem szolgáltak, de mely nyugdijak mindazonáltal a ministeri egyezmény 5. §-a értelmében az autonóm budget terhére már felszámittattak, az autonóm kormány az 1869. és 1870-ik évben a forgalmi napló utján teljesített részletfizetésekből kihagyatni kívánja, s azon óhajtását fejezi ki, hogy azon nyugdijak, melyek az idézett 1867-ik évi márczius 8-án ministerl egyezmény értelmében tulajdonképen a magyar-horvát közös kincstárt terhelik, Horvát-Szlavonországoknak bruttó-bevételeiből, a már érintett módon teljes összegükben vonattassanak le.