Képviselőházi irományok, 1872. VI. kötet • 363-412. sz.

Irományszámok - 1872-407. Horn Ede képviselő törvényjavaslata, a részvénytársulatokról

407. SZÁM. 355Még inkább bízunk e tekintetben törvényjavaslatunk azon intézkedéseiben, melyek az alakulásra vonatkozó cselekvények valódiságát s becsületességét czélozzák; minden aláirók személyenként s jó idején behivandók; a mesterkélt többség egyeduradalma a szavazat jogegyenlősége által majdnem lehetetlenné tétetik; a társulat megkárosítása terhes szerződések és kikötések utján, a kettős közgyűlés által komolyan meg lesz nehezítve; végül a törvény intézkedései figyelembe nem vételével véghezvitt alakulás semmisnek mondatik és a társulat minden részesei egyetemlegesen felelősek minden cselekvényei- és tartozásaiért. (2., 3., 4., 5. s 6. §§.) Ezen intézkedések összessége egyrészről minden részeseknek megadja a lehetőséget érdekeik ellenőrzésére, nézeteik és igényeik érvényesítésére, míg másrészről az esetleg őket terhelő felelősség amaz ellenőrzés komoly gyakorlatára serkenti az érdekelteket. Remélhető, hogy mindez érzékeny mérvben kevesbíti az alakulások körül ez utolsó időkben tapasztalt visszaéléseket. Nemcsak feleslegesnek, de czélellenesnek is tartjuk az angol 1862. Companies act ama intézkedését, mely — nagyon elgyengitve ugyan — az 1867. franczia törvényben is fenntartatott, s mely a törzsaláirók kötelezettséget a részvénytőke teljes befizetéséig tartja fenn. Évek múlnak néha, mig a társulat egész alaptőkéjét beköveteli; a végtelen leköteleztetés, a mi nagyon mozgékony időnkben sok embert visszariasztana az aláirásbani részvéttől; a társulatra pedig a törzsaláirók állapotában a hosszú időköz alatt beállható vagyoni és más változások következtében a látszólagos biztosíték valódisággal értéktelenné válik. Egyébiránt egészen rendkivüli esélyeket s balszerencsét kivéve, a részvény már befizetett első fele, mely a későbbi részletkövetelések nem-teljesitése által elvesz, jobban kezeskedik ezek befizetéseért bármely személyes kötelezettségnél. Még kevésbé elfogadhatónak tartom a bécsi kormány legújabb találmányát, mely minálunk is sok magasztalóra talál; értem azon intézkedést, mely már a társulat alakulásakor követeli az alaptőke teljes befizetését. Alig gondolható czélellenesebb, a részvénytársulat természetével, lényegével s hivatásával ellenkezőbb intézkekés. Mint a magánvállalat, a részvénytársulat is csak idő folytán éri el teljes fejlődését s egész tőkeerejének felhasználását. Keresni kell, és néha nagyon fáradságosan, főkép a mi versenydus korunkban, az alkalmas üzletágakat, a nyereséges vállalkozásokat, az üzletfeleket; mindez hónapokba, évekbe is kerül. Mit tegyen ezalatt a társulat az alaptőkének teljességével? Megalakulásakor rátukmálni az alaptőkének teljessségét, annyit tesz, mint az Öt éves gyermeket a kinőtt férfi kabátja, kalapja s csizmáiba szorítani; megfúl szegény — vagy megbotlik bizonynyal. Ez kikeriilhetlen. A befizetett s jövedelmezést igénylő tőkét dolgoztatni kell; a rendes s természetes üzlet nem rögtönözhetvén, a társulat, akarva nem akarva, belesodortatik a kétes, a nyaktörő vállalkozásokba; reá kényszeritik igy a szédelgést, melyet amaz intézkedés által megakadályozni vélnek. Világos, hogy a nemzetgazdászat ennek csak kárát vallhatja; a részvényeseket pedig, a társulattal együtt, ez gyorsan tönkre teheti. Megmarad a tekintet harmadik személyek, a társulat üzletfelei- s hitelezőire. Ezeknek is a csak részben történt befizetés kilenczven esetben száz közt komolyabb biztosítékot nyújt a megtörtént teljes befizetésénél. Ez utóbbi esetben éretlen gazdálkodás, balszerencse, szédelgés, sikkasztás a társulat egész vagyonát elpárologtathatja, s az üzletfelek, betéteményezők, hitelezők hosszú orral visszautasittatnak; a másik esetben megmarad nekik, s a társulatnak a bekövetelendő hátralék. A londoni joint-stock-bankok, melyek talán a világ legszilárdabb hitelű pénzintézetei, s milliárdokra rugó forgalommal dicsekednek, átlagosan aláirt alaptőkéjük tized-, legfelebb ötödrészével dolgoznak; a maradék a részvényesek kezében biztos tartalékalapot képez, mely csak rendkivüli esetek nyomása alatt követeltetik be; észszerűen szervezett s becsületesen vezényleti intézeteknél — s törvényjavaslatunk intézkedései minden részvénytársulatot ilyen szervezet- s vezényletre akarnak kényszeríteni — ama bekövetelésnek mindig engedelmeskedtetik. Másképen sem járnak él Európa elsőhirü bjztosiíó-intézetei milliárdokra menő kötelezettségeikkel. 45*