Képviselőházi irományok, 1872. VI. kötet • 363-412. sz.

Irományszámok - 1872-385. Törvényjavaslat, a királyi közjegyzőségről

385. SZÁM. 179 Azonban bizonyos, hogy a közjegyzőt minden teendőjének személyes végzésére kötelezni nem lehet; mert ez lehetetlenné tenné megbízatása teljesítését. A javaslat ennélfogva megengedte a segédek felvételét. Nem bocsátkozik azonban ezek hatáskörének részletezésébe, hanem ennek szabályozását a gyakorlati életnek hagyván fenn, csak azon elvet mondja ki, hogy mindenért a közjegyző felel, és a segédeket közhitelesség nem illeti meg., A bajor és osztrák törvények egyébiránt szintén igy intézkednek. XI. Közjegyzői jelöltek. (18-20. §§.) Részletesebb intézkedés szükséges azon segédekre nézve, kik mint jelöltek végzik a közjegyzői gyakorlat idejét. Ezekre vonatkozólag a főelv az, hogy a közjegyzői gyakorlat kizárólagos volta kényszerítse a jelölteket arra, hogy erejüket és idejüket egészen a közjegyzői teendőknek szenteljék. A 19. §. az 1869. évi IV. törvényczikk 7. §-ával analóg intézkedést tartalmaz. Magától értetődik, hogy a jelölt csak az esetben fogja a gyakorlatot sikerrel végezhetni, ha a szükséges elméleti képzettséget előbb már megszerezte. Az osztrák törvény szintén megkívánja az elméleti vizsgák előleges letételét. A 20. §-ban emiitett bizonyítvány szükséges azért, hogy a jelölt a gyakorlatban töltött idő tartamát igazolhassa. Az elnöki aláírás azért kívántatik meg, mert a kamara felügyeleti joga a jelöltekre is kiterjedvén ; (154. §.) ennek elnöke van hivatva annak ellenőrzésére és bizonyítására is, hogy a jelölt a kérdéses időt csakugyan és kizárólagosan közjegyzői gyakorlatban töltötte-e? XII. A közjegyző helyettesítése. (21-25. §§.) Szükséges volt gondoskodni arról, hogy a közjegyző akadályoztatása esetében se szenvedjen az ügyvitel fennakadást. A 21. §. ennélfogva megengedi a helyettesítést azon feltétel alatt, hogy előlegesen bejelentessék, bizonyos időre szóljon, és se az ügyvitelre, se a felekre nézve hátrányos ne legyen. A bajor törvény szigorúbb annyiban, hogy helyettesül mindig valami közeli közjegyzőt rendel. Az osztrák törvény azonban oly jelölt helyettesítését megengedi, a ki a törvényes képességgel bír. A 22. §. oly esetekről intézkedik, a melyekben hivatalból rendelendő helyettes. Javaslatunk ezt a kamarára bizza, eltérőleg a külföldi törvényektől, melyek e jogot vagy az igazságügyministerre, vagy az illető e. f. törvényszékre bízzák, mely azonban a kamara ajánlatát meghallgatni tartozik. Az igazságügyministeri helyettesítés ellen az szól, hogy a közjegyzői teendők természeténél fogva a legtöbb esetben rögtöni intézkedés szükséges. A törvényszék beleavatkozása pedig azért mellőzendő, hogy a bíróság administrativ teendőkkel ne terheltessék. Legczélszerübb tehát: a kamara által való helyettes-rendelés. A helyettes a 21. §. esetében a közjegyző nevében jár el; a 22. §. esetében pedig a közjegyzőnek helyébe lép. Indokolva van tehát, hogy az előbbi esetben a közjegyző legyen felelős a saját kívánatára rendelt helyettesért; az utóbbi esetben pedig a helyettes teljesítse mindazon feltételeket, melyektől a törvény a közjegyzőség gyakorlását függővé teszi. 23*