Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.

Irományszámok - 1872-291. Molnár Aladár törvényjavaslat, a nyilvános óvodák és a népoktatási nyilvános tanintézetek nevelőinek és tanitóinak nyugdíjazása, valamint azok özvegyeinek s árváinak gyámolítása tárgyában

291. SZÁM. 81 2. A beszámítható tizedik szolgálati év betöltéséig bárminemű tanító s óvó számára 150 frt. 3. A tizenegyedik szolgálati évtől kezdve a 150 forintnyi nyugdijösszeg mindegyik betöltött szolgálati évben növekedik: a) az óvók és segédtanítók számára 250 frt maximalis nyugdij összegüknek 2°/

0-kával, az az öt forinttal; b) elemi rendes tanítók számára 300 forintnyi maximalis nyugdíj-összegüknek 2V2%-kával, vagyis 1\ forinttal; c) felső nép- s polgári iskolai rendes tanítók, árvaházi s szeretetházi igazgatók számára 400 forint maximalis nyugdij-összegüknek 3\\-kával, vagyis 12 forint 50 krral; míg ezen emelésekkel a 150 frtnyi legkisebb nyugdijösszeg 30 év alatt 250, illetőleg 300, illetőleg 400 frtra növekedik. A nyugdijösszeg megállapításánál 30 évinél hosszabb szolgálat nem számitható be. Azonban azoknak, kik 20 évinél rövidebb szolgálati idő után nyugdíjaztatván, 200 frtnál nem kapnak nagyobb nyugdijat, vagy épen kevesebbet; ha háromnál több gyermekük van 16 évesnél ifjabb, és ha egyszersmind kimutattatik, hogy saját vagyon vagy biztos jövedelem hiányában az egész család a nyugdíjból megélhetésre van utalva: a hárman felül levő mindegyik gyermek számára (6 gyermekig) még évi 15 frt nevelési segélypénzt kap, az illető gyermek 16 éves koráig, vagy haláláig. Összesen hat gyermeknél több nem vétetik tekintetbe; — kivévén, ha az apa kitűnően érdemesült, s egyszersmind rendkívüli nyomorban van. Ha életkorban való növekedés, vagy halálozás által a gyermekek száma háromra apad le, a nevelési pótsegély egészen megszűnik. 10. §. A nyugdíjra jogosított rendes tanítók számára, akár maguk az illető tanítók, akár az illető iskolafenntartók a fenntebbi 9. §-ban megállapítottnál nagyobb (t. i. 30 év alatt a tanító rendes és állandó fizetésének mennyiségéig emelkedhető) nyugdijat, — és a 20. §-ban megállapított özvegyi gyámpénznél nagyobb (t. i. a nyugdijösszeg mind egy száz forinttal emelkedése után elemi stb. rendes tanítóknál 30 írttal, — felső nép- s polgári iskola-tanítóknál 40 írttal növekedő) özvegyi gyámpénzt biztosithatnak az országos tanitói nyugdij-intézetnél az által, hogy a 9. §-ban részükre megállapított maximalis nyugdij-összegen felül biztosított maximalis nyugdij összegnek 10 százalékát fizetik be évenként. E nyugdij- és gyámpénz-többlet a következő módon s esetekben szerezhető: a) azon elemi tanítók: kik lakáson kivül legkevesebb 400 frt rendes és állandó tanitói jövedelmet mutathatnak ki, még 100 frt nyugdíj-többletet (tehát 400 frt maximalis nyugdij Összeget) és 30 frt (tehát a 20. §-ban megállapítottal 150 frt) özvegyi gyámpénzt biztosithatnak a 39. §-ban kötelezett évi befizetésen felül teljesítendő évi 10 frt befizetéssel; kik lakáson kivül legkevesebb 500 frt rendes és állandó tanitói jövedelmet mutatnak ki: még 200 frt nyugdij többletet (s igy 500 frt maxjmalis nyugdij összeget) és 60 frt (egészben 180 frt) özv. gyámpénzt biztosithatnak évi 20 frt külön befizetéssel stb. Átalában ezen arányban, de a fizetés mennyiségét tul nem haladhatva, fokozható a nyugdij Összege egész (a 9. és 20. §§-ban megállapítottal együtt) 1000 frt nyugdij és 300 frt özv. gyámpénz maximalis összegéig, mely már évi 70 frt külön befizetéssel szerezhető. b) azon felső nép- s polgári iskolai stb. rendes tanítók, kik lakáson kivül legkevesebb 500 frt rendes és állandó tanitói jövedelmet mutatnak ki

: még 100 (tehát összesen 500 frt) maximalis nyugdíj-összeget, — s 40 frt, (tehát egészben 160 frt özv. gyámpénz biztosithatnak a 39. §-ban kötelezett befizetésen felül még évi 10 frt befizetéssel; KÉPVH. IEOMÁNT. 1872—75. V. 1 1