Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.

Irományszámok - 1872-340. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése azon szerződés tárgyában, mely a magy. kir. kőszén- és vasúttársulatot illetőleg a pénzügyminister részéről köttetett

340. SZÁM. 247 A 7 frt o. é. ár helyébe a későbbi évtizedekben azon árak lépnek, melyek ezen későbbi időre nézve a fentebbi alapon kiszámíttatni fognak. Mindenesetre azonban mindkét részről egy évvel korábban kell megtörténni a bejelentésnek, ha faszén helyett fa lenne szállítandó és a társulatnak biztosittatnak azon költségek megtéritése, melyek a szállítandó fa mennyiségének megfelelő faszén-mennyiség szállításából Piskiig erednének. Minden bélyeg és illetéket, melyek jelen szerződésre és annak bekebelezéséhez, ugyszinte a 36. és 37. §§-ban emiitett okmányokhoz és azok bekebelezéséhez szükségesek, továbbá a társulat részvényeinek bélyeg és illeték költségeit, végre a vállalatnak összes adóját, mindennemű bármi néven nevezendő pótlékokkal együtt, az egész szerződési idő tartama alatt a m. kir. kincstár viselendi. A szerződés ezen pontja képezik annak lényeges részét: A bizottság bármennyire óhajtja is azt, hogy a vajda-hunyadi vas- és a zsilvölgyi kőszén telepek, ezen nagy természeti kincsek, melyek az állam birtokába vannak, parlagon ne heverjenek és az ország azon részében egy nevezetes gyáripar fejlődése biztosittassék az által, hogy az állam azon müveket, vagy érez- és kőszéntelepeket nagyobb müvelés czéljából a magánipar utján az államkincstár megfelelő hasznának biztosítása mellett kiaknázza és gyümölcsözővé tegye, mégis ezen szerződés gondos átvizsgálása után abban állapodott meg, hogy annak jóváhagyását azon feltételek között, a melyek alatt megköttetett, nem ajánlhatja. Eltekintve már csak attól is, hogy azon czél, melyet a társulat magának kitűzött az 1,280.000 mázsa vasnak termelése, a mi egyik alapeszméjét képezi a szerződésnek, oly feltevéseken alapszik, a melyek ma még nem nyújtanak biztosságot azon czél megvalósításának lehetőségére nézve, a bizottság nem látja e szerződésben az állam részére biztosított azon előnyöket, melyeket olynemü természeti kincsek átengedéseért, minőkről e szerződés szól, a bizottság nézete szerint várni lehetne. Az állam a szerződés szerint a tett beruházások megtéritése fejében fizetendő 1,500.000 írton kivül évenként csak 45.000 frtot kapna mint biztos összeget; ezen kívül részvényeket venne át, melyek nem törlesztetnek és csak az államnak fizetendő fenntebbi évi összegnek a részvények 7°/

0-os kamatainak és a törlesztési és a leírási összegeknek fedezése után részesülnének a tiszta nyereség fele részében. Azon 45.000 frt., melyet a társulat az államnak évenként fizet, korántsem felel meg azon jövedelmi átlagnak, melyet a létező vasművek az utolsó években jövedelmeztek. Az utolsó 3 év jövedelmei így állanak: . . 1869. évben . . . 126.156 frt. 1870. „ . . 114,605 » 1871. ......... 126.706 „ -egy évre esik átlag 122.722 frt. Azon számítást, hogy a jövedelem átlaga az utolsó tíz év eredményei alapján vétetett, a bizottság alaposnak nem tartja, mert az első években a vasmüvek jövedelmet általában nem adhattak a dolog természeténél fogva. Azon 45.000 frt tehát korántsem felel meg e müvek átlagos évi jövedelmének és igy az állam részére ezen szerződésben még kikötött évi biztos jövedelem nevezetesen kevesebbet tesz, mint a mennyit a vasmüvekből eddig élvezett. Igaz ugyan, hogy ezen müveket az állam visszanyerné néhány év alatt, de a szerződésben kikötött évi összeget megfelelő kárpótlásnak nevezni még sem lehet. Azon összeg, melyet az állam a tett beruházások fejében megkap, megfelel ugyanazon költségeknek, melyeket az állam ezen telepekbe és müvekbe befektetett; de megjegyzendő ezen 1,500.000 frtra az, hogy ezen összeg az A) részvények utján beszerzendő 8 millióból lenne fize-