Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.

Irományszámok - 1872-333. A házszabályok átvizsgálására kiküldött kilenczes bizottság jelentése

333. SZÁM. 21T A javaslat szerint az állandó pénzügyi és vasúti bizottságokba történendő be nem választ­hatást határozottan körülírja; valamint megjelöli az eseteket, melyekben egyes képviselő, mint érde­kelt fél, a tárgyalásban részt nem vehet. A javaslat szerint a képviselők a napirend előtt minden szóbeli indokolás nél­kül jelentik be indítványaikat, mely, hogy indokolás végett napirendre tűzessék, szükséges, hogy az indítványozón kívül még tizenkilencz tag aláírásával támogattassék. A bizottságot ezen javaslatának megállapításában vezette a tanácskozások gyorsítása. Az interpellatiók rövid indokolással s mindig irásba foglalva terjesztetnek elő, melyekre az illető minister harmincz nap lefolyása alatt felelni tartozik. Az einök, mint a ház hatalomteljének képviselője, felruházandó a bizottsági javaslat szerint azon jogokkal, melyek szükségesek arra, hogy a tanácskozás kellő rendjét s a ház tekintélyét minden körülmény közt fenntarthassa. A bizottság e nézetből kiindulva, a 132. §-ban körülírja az eseteket, melyekben az elnököt rendreutasitási sőt szómegvonásijog illetné meg, a nélkül, hogy e végett elébb a házat kérdezze meg. A bizottsági javaslat 134. §-a a mi házszabályunkban eddig ismeretlen eszmét, a vitazárt (cloture) hozza indítványba. A bizottság többsége is a szólás-szabadság iskolájának tanítványa. A természet eme szép törvénye iránti hálás hódolatát véli kifejezni akkor, midőn politikai szabadságaink, s igy a szó szabadságának is hüvelyét, a parlamentarismust minden bármely részről eredhető megtámadás ellen oltalom alá helyzi. A szó szabadságát a bizottsági többség javaslata fenntartja, s az által, hogy bizonyos eshe­tőséggel szemben határait megjelöli, csak ellensége a szabadosság ellen védi. Egy eset adhatná elő magát, mely a vitazár alkahmazását előtérbe léptethethetné, s ezen eset az, midőn a kisebbség a többség akaratának érvényesülését a beszédek tervszerű húzása, vonása által lehetleniteni törekednék. Ám a többséget egy élő párt sem birja elévülhetlen örökség gyanánt, osztályrésze az, a for­duló viszonyok szerint, minden életképes pártnak; és épen azért hivatvák a pártok kezei fogva erősít­getni azon intézményt, mely ezen többségbe fogózkodva, teszi az alkotmányos önkormányzat éltető szellemét. A bizottság többsége tehát, midőn a vitazárt indítványozza, azon meggyőződésben van, hogy a biztosított parlamentarismusban a megtámadottnak vélt szólásszabadság uralkodása van biztosítva. Egyébiránt ezen szakasz ellen a kisebbség külön-véleményt jelentett be. A III. fejezet 3-ik czimében lényegesebb változtatást foglal magában a 140-ik§., mely a név­szerinti szavazás elrendelését harmincz képviselő aláírásától teszi függővé. A többség ezen javaslata ellen a kisebbség kölön-véleményt jelentett be. Eltérés van az eljárási formára nézve a 98. §-ban, mely a választások eszközlését időkí­mélés tekintetéből az ülés utánra halasztja. A ház által elvetett, s azon ülésszak alatt többé nem tárgyalható indítványok mellett a 150-ik §. még az érdemileg már meghaladott tárgyra vonatkozókat is elsorolni javasolja. A kérvényekről szóló IV. fejezetbe* lényeges módosítást tartalmaz a fejezet 1-ső §-a, mely a képviselőkhez érkezett kérvények benyújtását is az elnökre ruházza. A bizottság szükségesnek találván határozottan körülírni az eseteket, melyekben a kérvény érdemleges tárgyalás alá nem vehető s ezen eseteket 5 pontba foglalva, a 157-ik szakasz alatt igtatta be. KÉPVH. IEOMÁNY. 1872/75. V. 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom