Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.

Irományszámok - 1872-325. Törvényjavaslat, a kamatbiztositás mellett engedélyezett vasutaknál uj beruházások eszközlése szempontjából szükséges tőkeszaporitás és ezen tőke kamatainak biztositása tárgyában

158 325. SZÁM. A bérbevett jármüvek használata által tehát a kamatbiztositást igénybe vevő vasút az ily esetekben kinálkozó nyeremény legnagyobb részétől elesvén, jövedelmében tetemes hátrányt szenved, mit ismét a kamatbiztositást nyújtó államkincstár is kénytelen megérezni. Ha pedig élénk kivitelnek örvendünk, akkor még a régibb vasutak sem képesek forgalmi eszközeikkel az igényeknek teljes mérvben megfelelni, s igy épen azon időben, midőn a kocsi-kölcsönzésre legnagyobb szükség lenne, nem képesek járműveiket kölcsön adni. Második sorban azon combinatio vétetett szemügyre, vájjon nem lehetne-e e bajon azáltal segiteni, hogy nagyobb intézetek s vállalatok szállitmányaik elszállitására saját vasúti kocsikat tartanának ? E tekintetben azonban a legközelebbi években szintén nem remélhető kedvező eredmény. Hazánkban ugyanis a gyár- és kézműipar oly csekély mérvben fejlődött, hogy termelésének fogyasztása az év különböző szakaiban igen eltérő; mig ugyanis az iparczikkek az év egyik szakában keletnek örvendenek, addig a másikban alig van forgalmuk. Az illető vállalat ki lenne tehát annak téve, hogy beszerzett járművei az év azon szakaiban, midőn iparczikkeinek keleté nincs, hevernének és holt tőkét képeznének. Ezen körülménynek tulaj donitható, hogy eddig egyetlen egy vállalat sem találkozott, mely kész lett volna saját czéljaira vasúti járműveket előállitani. A kassa-oderbergi vasútnak nem magyarországi részét érintő tescheni uradalom tett ugyan a a nevezett pályának egy ajánlatot 100 szénkocsi előállítása iránt, de az is oly módon, hogy e kocsikat elkészítette, s a kassa-oderbergi vasút tulajdonába bocsátotta volna. A társulat ellenben árukat' az uradalomnak 15 évi részletekben 20.000 írtjával téritette volna meg, s azonfelül az uradalomnak száltási kedvezményeket engedélyezett volna. Az ajánlat ezen feltételei azonban a társulatra nézve sokkal terhesebbnek találtattak, mintha az a 100 db szénkocsit kölcsön vett pénzen szerezné be. Legkisebb kilátás sem lévén tehát, ily módozatok mellett, a már érezhető forgalmi eszköz hiányon segiteni, szigorú vizsgálat tárgyává tétetett az: vájjon azon társutatoknál, melyek járműveik szaporítását kérték, mily mérvű szaporítás lenne szükséges? Az e részbeni tanulmányoknál a forgalom azon mérve vétetett alapul, mely az eddigi tapasztalatok után az illető vasutakon bizton várható, s e forgalomhoz képest számíttatott ki a mozdonyok s egyéb járművek szükséglete azon elv szerint, hogy a mozdonyok legnagyobb vontató képessége, s a kocsik lehetőleg legnagyobb kihasználhatási mérve vétetett számitásba,vagyis annyi forgalmi eszköz számíttatott ki, mely a legczélszerübb kezelés és legkedvezőbb kihasználás mellett, a bizton várható forgalom legyőzésére szükséges. Ebből kifolyólag különösen hangsúlyoznom kell tehát azt, hogy a rendkívüli forgalom esetei, melyek különben sem határozhatók meg, e kiszámításnál egészen figyelmen kívül hagyattak. A lehető legnagyobb alapossággal, s minden ide vágó körülmény kellő méltánylásával megejtett vizsgálat eredményeit a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőség által összeállított s általam is megfelelőknek talált I. egész VIII. alatti táblázatok tüntetik elő: Ezen adatok kiszámítására következő alapelvek szolgáltak: I. A mozdonyokat illetőleg: Tapasztalás szerint egy mozdony személyvonatoknál megfut egy éven át nagyobb emelkedésű pályákon 4000 mértföldet,, sik pályákon 5000 „