Képviselőházi irományok, 1872. V. kötet • 285-362. sz.
Irományszámok - 1872-291. Molnár Aladár törvényjavaslat, a nyilvános óvodák és a népoktatási nyilvános tanintézetek nevelőinek és tanitóinak nyugdíjazása, valamint azok özvegyeinek s árváinak gyámolítása tárgyában
9G 291. SZÁM. d) Viszont, hogy a tanítókat, s különösen az iskolafenntartó polgári meg egyházközségéket a a 39. §-ban Írtnál nagyobb befizetésre kötelezzük; ezt megint nem látom viszonyaink között keresztülvihetőnek, sőt azt hiszem, hogy a tanítói állomásoknak legalább felénél (mintegy 9.000-nél) a mindegyik tanitóért fizetendő ezen 6 frt is oly sok, hogy bajjal exequálható. Hogy reményelhetnénk az egyházközségekkel mindegyik tanítójukért évenkint 9, 15—20 frtot fizettetni? Ez a létező viszonyok ignorálása volna. e) Azt hiszem, hogy a törvényhozás feladata nem az, hogy a mintegy 1200, legfölebb 2000 úgyis jobb helyzetben levő tanítónak az előnyére intézkedjék, hanem hogy ott segítsen, hol a szükség legnagyobb, s a tanítók nagy többségének érdekét tartva szem előtt, első sorban azokról gondoskodjék, kik magukról egyátalán nem gondoskodhatnak. Azonban én is óhajtok a nagyobb jövedelmű tanítóknak is módot nyújtani arra, hogy nagyobb nyugdijat szerezhessenek maguknak, de az állam terheltetése nélkül, s egész'en aritmetikai alapon történő befizetésekkel, és az iskolafentartók kötelezése nélkül. Ezt czélozza a 10. §. 5. Mennyibe kerülne az országnak évenkint e tervezet valósítása? E kérdésre, hogy felelhessünk, elsőbben is azt kell tudnunk, hogy a tanitói kar hány °/ 0-kát képezhetik a nyugdíjjal s gyámpénzzel ellátandók? 27 vármegyéből nyert kimutatásaim szerint az ott szolgálatban lévő, összesen 6.608 tanító között van: hatvanadik évét betültött 477*); hatvan éven alól munkatehetetlen 51, ha tehát az előbbiek mindnyájan egyszersmind 30 év óta szolgálnának is, nyugdíjba léphetne összesen legfölebb (477 + 51=) 528, azaz, egész létszámának 8 2 / 6 °/ 0-ka. Nyomatott munkám megjelente óta szerzett értesüléseim szerint ugy látom, hogy legfölebb 8°/ 0-kot lehet nyugdíjazandóul számítani. Van pedig jelenleg 18.500, legfölebb 19.000 óvó- és tanitó, tehát ennek nyugdíjazása = 8%-ka 1520 egyén lenne. — Ha valamennyinek 300 írtjával számítjuk is a nyugdijat,ez tenne évenkint 456.000 frtot. Az özvegy-, árva-gyámolitás nyomatott munkámban előadott számitások szerint tenne évi 291.000 frtot. . Összesen . 747.000 frtot. Azonban a nyugdíjpénztárnak ezen évi 747.000 frt kiadása csak vagy 15 — 20 év múlva következnék be, midőn az özvegyek s árvák is teljes számmal lesznek, s az 1875-től számított első 10 évben mintegy 456—500.000 frt évi évi kiadásra számithatunk, figyelembe véve a javaslat 51. §-át is. Fedezet. 1. Nyomatott munkámban adott kimutatás szerint az iskolafenntartók s tanítók évi befizetésetenne 18.500 tanitóért 224.000 frtot, 19.000 tanitóért pedig 230.000 frtot; tehát mintegy felét az első 10 évben szükséges évi kiadásnak. 2. A javaslat 44. §-a szerint a községek által fizetendő 3°/ 0 kamat. — Már az 1873. évi költségvetésben is 500.000 frt van felvéve iskolaépítésre, ennek évi 3% kamata 15.0000 forint. (Tiz év múlva pedig, ha évenkint 500.000 forint adatik e czélra, ennek 3°/ 0 jövedelme 150.000 forintot tenne.) 3. A közoktatásügyi ministerium által kezelt tőkék kamatai ugy, hogy számitásom szerint, az ezen 3 pont alatt irt évi jövedelmeken felül az állam pénztárából 1875-től számított első tiz év alatt csupán legfölebb 200—250.000 frtot kellene a nyug*) E közül azonban csak 120 van munkatehetetlennek bejegyezve.
