Képviselőházi irományok, 1872. III. kötet • 153-225. sz.
Irományszámok - 1872-202. Oláh Gyula képviselő határozati javaslata, a Jászkun kerületek által 1745-ben fizetett váltság összeg megtérítése iránt - 1872-203. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése a telepitvényről szóló törvényjavaslat 14. és 25-ik §§-nak ujra szerkesztése tárgyában
252 203. SZÁM. hogy az okmányszerü bizonyításnak kiváló előny biztosittassék, azon bizonyítás fölött, mely kizárólag a tényleges birtoklásra vagy netán mindkét fél irányában közvetlenül vagy közvetve érdeklő tanuk vallomására alapittatik. Az okmányszerü bizonyítás, természetesen a helyi körülmények szerint, nem csak formás szerződésekkel, hanem községi számadásokkal, nyugtákkal, rovó könyvekkel sat. is történhetik. S azért a bizottság ugy vélekedett, hogy azon örökös telepitvényesnek, ki a telepitvényi külsőség térfogatát okmányilag bebizonyítja, meg kell adni azon jogot, hogy az egész bel- és külbirtokot készpénzzel megválthassa. Ellenben azon telepitvényes, ki a telepitvényi külbirtok térfogatát okmányilag bizonyítani nem képes, arra kötelezendő, hogy váltság fejében a külbirtok egy részét a telepítő tulajdonosnak visszabocsássa. Egy ilyetén elv az irtványok analóg eseteire elfogadtatott már a fentebb idézett 1871-ik évi LIV. törvényczikkben. E módozat nyújtana lehető orvoslást a foglalások által a múltban okozott birtokháboritások ellen, és biztosítaná egyrészről a telepítő községeknek, s ez nem ásná alá másrészről, a telepitvényes községeknek existentiáját. A külsőségnek hányad részét képezze azon terület, mely váltság fejében visszabocsátandó : erre nézve a most idézett törvényczikk határozatai alapul a helyzet különbözőségénél fogva nem szolgálhatnak. Hanem a bizottság ugy vélekedett, hogy ott, hol a praestatiok készpénzben vagy vegyesen készpénzben és szolgálmányokban állapíttattak meg: a természetes feltevés az, hogy az eredeti megállapításnál feleztetett a terület azon haszna, melyen a jogviszony keletkezte után telepítő és telepitvényes volt osztozandó. S azért ilyen esetben a külbirtok fele lehet azon terület, mely a váltságösszeggel az eredeti értékviszonyok s foglalás előtti állapot tekintetbevételével felér, a belsőség természetesen a telepitvényesnek érintetlenül meghagyatván. A hol azonban természetbeni szolgálmányokra fektettettek a praestatiok, a minők nyájőrzés, területőrzés, tutajozás, deszkametszés, méz, sajt, juhszolgáltatás stb.: ott. a természetes feltevés az, hogy a telepítő nem annyira a telepitvényi birtokra, mint inkább a telepitvényes személyes tulajdonaira fektette azon hasznot, melyet ő a birtok átadása fejében élvezni akar, s azért ez esetben a külsőségnek nem fele, hanem ennél kisebb része képezheti a váltságnak megfelelő értéket. Végre, hogy a belsőség térfogata a törvényjavaslatnak már elfogadott 6. §-a szerint lenne megállapítandó, s hogy a székelyföldi havasokban belsőségre a magyarországiaknál nagyobb terület alkalmazandó: erre nézve a bizottság a dolog természetéből, s illetőleg a helyi viszonyokból meríti az indokokat. A szöveg, melynek elfogadását ajánlja, a következő : 25. §. A székelyföldön előforduló teljesítésekre nézve a fentebbi intézkedések a következő módosításokkal alkalmazandók: Telepitvényeknek azok tekintendők, melyek az erdőségek kiirtása és szántóföld, legelő vagy kaszálóvá való átalakítása czéljából a községi osztatlan birtokon vagy magánföld-tulajdonosok majorsági birtokán eszközöltettek, habár község nem alakult is, és a telepitvényes vagy előde a telepitvényi birtokot 1848. január 1-én már birta, használta s állandóan azon lakott, és ha a rajta épült ház és gazdasági épület a telepitvényes tulajdona; még pedig: 1-ször ott, hol a telepitvényi földek örök időre jutottak a telepitvényesek birtokába, vagy az évi szolgálmány mennyisége változás alá nem eshetett:
