Képviselőházi irományok, 1872. III. kötet • 153-225. sz.

Irományszámok - 1872-179. A belügyminister átirata a képviselőházhoz a magyar királyi államlevéltár szervezése és kezelése táryában. Nagyméltóságu Belügyminister úr!

186 179. SZÁM. VI. Az állami levéltár mellett mind a hivatalnokok, mind a dolgozó tudósokra nézve mellőzhetlen a történelmi, diplomatikai és közjogi kézikönyvtár. A külföld kiválóbb állami levéltáraival kapcsolatban palaeographiai, diplomatikai iskolák léteznek, melyekben nem csak a törtenetbuvárok, hanem a levéltárak tisztei is kiképeztetésüket nyerik. Hazánkban annál szükségesebb lenne ily iskola szervezése, minél csekélyebb azoknak száma, kik nálunk e téren jártasságai birnak. vn. Az állami levéltár személyzetét illetőleg legfőbb fontossággal bir a főigazgatói állomás betöltése. A főigazgatóban megkövelhető kellékek az átalános műveltség mellett a hazai, továbbá a nevezetesebb külföldi nyelvek, végre a latin nyelv ismerete; tájékozottság a hazai és európai történelem terén; okmánytani jártasság. A levéltár többi tiszteiben is megkivántatik a latin nyelv ismerete, történelmi és diplomatikai szakképzettség. Óhajtandó, hogy az államlevéltár főbb tisztviselői között legyenek oly egyének, kik jogi- és főleg államtudományi képzettséggel birnak, és olyanok is, kik a hazában divatozó különféle nyelveket birják. A személyzet nem lehet csekélyebb, mint az, mely például a bécsi császári királyi udvari levéltár mellett alkalmazva van; annál inkább, mert a magyar királyi államlevéltár az okmányok mennyiségét tekintve, jelentékenyebb leend és csak most vár rendezésre. E szerint szükségesnek mutatkozik: Egy igazgató. Két aligazgató, kik közül az egyik az országos levéltárak felügyelőjének tisztét viselné. Két levéltárnok. Hat levéltári tiszt és a szükséghez képes néhány dijnok. A fizetéseket oly módon vélnők megállapitandóknak, hogy művelt, tanult, tudományosan kiképzett egyénekre is elégséges vonzerőt gyakoroljanak. Ennek folytán az igazgatók osztálytanácsosi, a levéltárnokok titkári, és a levéltári tisztek fogalmazói rangban és fizetésben lennének részesitendők. Mivel pedig az állami levéltár tiszteire nézve a magasabb fokozatokra való előléptetés kevésbé lenne kilátásba helyezhető, mint a nagy személyzettel biró ministeri hivataloknál: az állami tanintézetek tanárainál alkalmazásban lévő öt évenkinti fizetés-emelkedést lehetne behozni. Az állami levéltár tisztei elmozdithatlanok, s csak fegyelmi utón bocsáthatók el. Ezt követeli a függetlenség biztositása, mely a történetírással foglalkozó egyéneknél mellőzhetlen. A költség, melyet a hazai levéltárügy rendezése, véleményünk és javaslataink szerint követel, nem jelentéktelen. Azonban hasonló terhet Magyarországnál sokkal kisebb államok, mint például Belgium, Hollandia, a Schweiz, vagy Olaszország egyesítése előtt annak egyes tartományai, már évtizedek előtt készségesen vállaltak el, szívesen viselnek. És nem kételkedünk, hogy a magyar képviselőház is nehézség nélkül fogja megszavazni az összegeket, midőn arról van szó, hogy régi mulasztást tegyünk jóvá és oly intézmény felállítása forog kérdésben, melyet nem csak a tudomány, hanem még inkább a kormányzás gyakorlati érdeke és a nemzeti becsület követel. Miután korszerű haladás pályájára léptünk, miután politikai intézményeinket és társadalmi viszonyainkat a század igényeivel öszhangzón átalakítjuk, a magasabb culturai érdekeket sem szabad akár mellőzni, akár háttérbe szorítani.