Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.
Irományszámok - 1872-107. Törvényjavaslat, Buda-Pest fővárosi törvényhatóság alakitásáról és rendezéséről
107. SZÁM. 81 a törvényhatóság közvagyona fölött jogérvényesen rendelkező testület, kell, hogy város javadalmi kérdésekben, melyeknek tanácsilag történt elintézésében a fél meg nem nyugodott, érdemleg nyilatkozhassak; a közjavadalom tulajdonosának ezen illetékes elhatározása nélkül ugyan a belügyminister ilynemű ügyekben teljes megnyugvással nem dönthetne. Olyczélból pedig, hogy egyrészt az összes végrehajtás körébe eső teendők szabatossága, gyorsasága, s ugyanazon időben a város minden részeire kihatása biztosittassék, másrészről pedig. hogy a főváros különböző részei lakosságának mindenemü közigazgatási ügyekben a hatósági közegekkel való érintkezés megkönnyítessék, a törvényjavaslat 59. s 65. §§. szerint közigazgatási kerületekre osztandó fel és ezen kerületek élére, az alábbi §-ban megszabott hatáskörrel választás útján kerületi elöljárók állíttatnak. Mint az idézett szakaszokból kitűnik, a kerületi elöljáróságok főképen végrehajtással foglalkoznak és mint ilyenek a tanácsnak vannak alá rendelve; különben jogukban áll a kerületet érdeklő ügyekben önálló javaslatokat is terjeszteni elő a tanács utján a közgyűlésnek, mi által minden városrész jogosult érdekeinek figyelembevétele és előmozdítása várható. A kerületi elöljáróságokról szóló utolsó §-ban szükséges volt meghatározni, hogy azok a tanácson kivül, semmi más hatósággal nem érintkezhetnek, nehogy bármikor és bármily esetben a végrehajtó-hatalom kezelésével törvény által megbízott közeg a tanács mellőztessék és a törvény által kitűzött hatáskörök szem elől tévesztése a fővárosi ügykezelésben zavart és bonyadalmakat idézzen elő. A helyett, hogy az 1871. XVIII. törvényczikk VIII. fejezetének a községi háztartásra, a t számadás ügyvitelére, továbbá a jótékonysági és szegényügy ellátására vonatkozó szakaszai egyszerűen idéztetve alkalmaztassanak a fővárosra, czélszerünek látszott, hogy az idézett törvény lényege a fővárosi viszonyoknak megfelelő külön szakaszokba foglaltassák, minek czélszerüsége e szakaszok tartalmából önként kiviláglik. A tisztviselők választásáról szóló VI. fejezet az 1870. XLII. törvényczikk V. fejezetében foglaltaktól annyiban tér el, hogy a javaslat 82-ik §-a szerint az itt elősorolt tisztviselők, vagyis a szorosan vett tanács tagjainak megválasztását a bizottságra; a 83. §-ban elősorolt tanitói és tanári, továbbá a számadási kötelezettségben álló valamennyi tisztviselő és segédszemélyzet megválasztását pedig a tanácsra ruházza, holott az idézett törvény 65. §-a a törvényhatósági joggal felruházott városokban a segéd- és kezelő személyzetet a bizottság által választandónak mondja ki. Ezen osztályozás szükségessége mellett részint a főváros kivételes viszonyai részint pedig a törvény külön rendelkezéseiből meríthető indokok szólanak. Az előbbiek sorában megemlítendő, mikép a főváros összes tisztviselőinek és rendszeresített alkalmazásban levőknek száma a szegődvényeiken kivül a 800-at is meghaladja: szaporodni fog ezentúl e szám kerületi elöljáróságok és tisztviselőknek szintén vagy 200-ra menendő személyzetével. Ha tehát mindezeknek megválasztása az időnkint üresedésbe jövő helyek betöltésével együtt a bizottságra ruháztatnék, nem csak a közügyek ellátására szükséges időnek nagy része a minden alkalommal sűrűen jelentkező s maguk részére pártokat alakítani törekvő folyamodók által vétetnék igénybe, hanem az illető állomások helyes betöltése is inkább kétségessé tétetnék, mi különösen a tanári és tanitói állomások, továbbá a pénzkezelő és számadással járó hivatalok betöltésénél komoly következményeket szülhetne. A midőn pedig a törvény az összes városi vagyon- és pénzkezelésre nézve a tanács tagjait egyenkint és egyetemleg teszi felelőssé, mely felelősség az illetők összes vagyonára kiterjedő szavatossági kötelezettséggel jár, midőn továbbá az összes végrehajtás a városi tanács tagjaira nehezetik, akkor a méltányosság azt követeli, hogy a tanácsnak azok megválasztásában, kiknek hivatalos működéseért másodvonalban felelőssé tétetik, szabad kéz engedtessék. KÉFVH. IROMÁNY. 1872—75 II. H
