Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.

Irományszámok - 1872-105. 1872-ik évi XXIX. törvényczikk a sopron-pozson-lundenburg-vágvölgyi elsőrendű mozdonyvasut kiépitéséről

Az engedélyesek kötelesek a postát és a postakezelőket az 1867. évi vám- és kereskedelmi szövetség 8-ik czikkében elfogadott 1851. évi november hó 16-án kelt vasúti üzletrend 68. §. értelmében a közönséges személyvonatokkal ingyen szállitani, és e tekintetből a végállomásokról naponkint induló vonatok közül egynél minden irányban ugy az indulási órát, mint a menet gyorsaságát a közmunka- s közlekedésügyi minister, a kereskedelemügyi ministerrel egyetértőleg határozza meg. A mikor a postaszolgálat egy nyolczkerekü vagy két négykerekű kocsinál többet vesz igénybe, minden megkívántató további kocsiért engedélyeseknek mértföldenként jutányos kárpótlás jár, melynek mennyisége egyezség szerint állapittatik meg. Ha az illető ministerek jónak találnák, hogy az engedélyezett pályán mozgó-posta rendeztessék, ez esetben a közönséges nyolczkerekü vagy négykerekű kocsik helyett a kormány igényeinek megfelelőleg felszerelt nyolcz- vagy négykerekű mozgó-postakocsikat engedélyesek ingyen kötelesek állitani és fenntartani. Az e vasútvonalon kijelölendő levél fel- és kiadási állomásokon a postakezelés számára alkalmas postairoda-helyiség magában a pályaépületben szintén ingyen engedtetik át. A vasutvonalak üzletbetétele után netalán felmerülő további szükségletek kielégitése azonban külön egyezménynek tartatik fenn. Köteleztetnek továbbá engedélyesek, a postahivatalnokok és szolgák kísérete nélkül elindított postaküldeményeket — az értékküldemények kivételével — az illető állomásra díjmentesen szállitani és kiadni. Oly levelek, melyeket a vasut-ügyvitel tárgyában az igazgatóság és alattas közegei vagy ez utóbbiak egymás közt váltanak, az illető pályavonalokon a pályaintézet hivatalnokai által bérmentesen szállíthatók. 8. §. Az államkormány kívánatára kötelesek engedélyesek e vasutvonalak hosszában saját birtokukon és területükön az állami távirda-vezetékek felállítását ingyen megengedni. Az oszlophelyek, valamint a vezetőhuzalok más megerősítési pontjai egyetértőleg engedélyesek megbízottjaival akkép jelöltetnek meg, hogy azok sem a vasúti-üzletet, sem az üzleti személyzet biztonságát ne veszélyeztessék. Továbbá kötelesek az engedélyesek a pályájuk mentén felállított távirda-vezetékeket saját személyzetük által minden dij nélkül őriztetni, a kisebbszerü megromlásokat legalább ideiglenesen helyreállíttatni, az e végre szükséges eszközöket azonban a kormány adja rendelkezésükre. Az állam viszont köteles engedélyeseknek minden külön díjfizetés nélkül megengedni, hogy a vasut-üzleti távírda huzalait a pálya hosszában létező, vagy azon felállítandó állami távirdavezeték oszlopaira megerősíthessék, azonban valamint a huzaloknak, ugy a megerősítés módjának és az arra használt eszközöknek az államtávirdáknál e tekintetben elfogadott rendszerbe teljesen beillőknek kell lenniök, s a vasutüzleti távirda-vezetékeknek az állami távirda-oszlopokhoz való erősítése, vagy csak állami szakértő közeg felügyelete és ellenőrzése mellett történhetik, vagy pedig azt maga az állam hajtatja végre, de mindkét esetben, ugy a vezetékszerek beszerzésének, mint a megerősítésnek és felügyeletnek költségeit az engedélyesek viselik. Ha az állam e vasútvonal hosszában állami távirdavezeték felállítását nem tartaná szükségesnek, a vasutüzleti távirdavezeték felállításának minden költsége engedélyeseket fogja terhelni. Ezen távirdavezeték kiépítése azonban csak az állammal kötendő külön egyezmény és az ez által erre adott külön engedély értelmében létesíthető. Az állami távirda-oszlopokra erősített, vagy ezek nemlétében az