Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.

Irományszámok - 1872-152. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése a pénzügyministerium 1873-ik évi költségvetési előirányzata tárgyában

152. SZÁM. 361. A bizottság a rendes szükségletből a fizetéseknél 1% levonás mellett . 1.660 frtot, s ezen kivül a só előállítási költségekből 56.600 „ összesen . . . 58.260 frtot véleményez töröltetni, ez utóbbi összeget azon okból, mert ezen összeget a sótermelés költségeiből töröltetni javasolja a bizottság és igy a 3-ik rovat alatt kezelési kiadásokra 715.281 frt. szállítási kiadásokra 1,887.530 , és sótermelési költségekre 1,152.421 „ összesen . . .. 3,755.232 frt lenne megszavazandó. Rendkívüli szükséglet. A bizottság a tervezett építkezéseket szükségesnek ismeri el, és azért megszavazásra ajánlja az előirányzott összegeket azon megjegyzéssel, illetőleg változtatással, hogy az 1. rovat alatt a múlt évre felvett, de ki nem adott 15.000 frt helyett 5000 frtot szavaz meg, az 5. rovat alatt 1872. évre engedélyezett 50.000 frt összeg pedig, mint 1872-ik évi hitelmaradvány, kihagyandó. Fedezet. 1873-ra 2,979.133 mázsa só után bruttó bevétel . . . 14,611.645 frt, tiszta jövedelem 10,858.000 » 1872-re volt 2,969.394 mázsa után bruttó bevétel . .. . 14,656.456 , tiszta jövedelem 10,399.573 » 1873-ra teljes áron 1,975.540 mázsa 11,613.701 frtért. 1872-re teljes áron 1,975.156 mázsa 11,534.098 tehát. . 79.603 írttal több van 1873-ra felvéve. Mérsékelt áron: 1873-ra 629.936 mázsa . . . . 2,432.842 frt, 1872-re 612.972 , .... 2,361.441 , tehát 1873-ra több 71.401 , Gyár-só 15.703 írttal több, külföldre 132.000 írttal kevesebb van felvéve, mint 1872-re volt A só-jövedékre általában kiemeli a bizottság a következőket: Mindenekelőtt tudomására hozza a háznak a pénzügyminister azon kijelentését, hogy előterjesztéseket szándékozik tenni a só-jövedékről szóló törvény némely rendeleteinek módositásáról, — különösen az Erdélyben fenálló só-árakra vonatkozólag, és a törvény azon rendeletének világos, határozott körülirására nézve, mely a szállítási költségeknek a sóárakhoz való hozzá számításiról intézkedik. A bizottság a pénzügyministerrel egyetértőleg azon nézetben van, hogy a főczél, mely felé a sójövedék kezelésénél törekedni kell, a sóáriüásnak átengedése a szabad kereskedésnek és a sóárak lehető egyenlősítése az állam jövedelmeinek csonkítása nélkül. Ezen czél felé törekedni hivatása a törvényhozásnak, ezen czélnak valósítása, előkészítése, feladata a kormánynak. Annak létesülése azonban csak fokonkénti haladással lesz eszközölhető. Azért a bizottság helyesli a pénzügyminister azon kijelentését, hogy a sóraktárakat az ország belsejében csak azon helyeken szándékozik fentartani, a hol a forgalom és a fogyasztás nagysága, és az évenként eladott sómennyiség annak szükségét bizonyítják. Kivételt e részben csak a haKBPVH. IBOMÁNT. 1872—75 II. 46