Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.

Irományszámok - 1872-136. A véderő kiegészitése és fejlesztése tárgyában a honvédelmi minister által bemutatott törvényjavaslatok tárgyalására kiküldött bizottság jelentése „a hadsereg s honvédség lószükségletének fedezéséről mozgósitás esetében” szóló törvényjavaslat iránt

204 136. SZÁM. 136. szám. A véderő kiegészítése és fejlesztése tárgyában a honvédelmi minister által bemutatott törvényjavaslatok tárgyalására kiküldött bizottság jelentése „a hadsereg s honvédség lószükségletének fedezéséről mozgósítás esetében" szóló törvényjavaslat iránt. A véderő kiegészitése és fejlesztése iránt benyújtott törvényjavaslatok tárgyalására kiküldött, bizottság a hadsereg és honvédség lószükségletének fedezéséről mozgósítás esetében szóló törvényjavaslat tárgyalásába bocsátkozván, azt átalánosságban elfogadta és annak elfogadását a képviselőháznak tiszteletteljesen ajánlja. Az e törvényjavaslatnak alapul szolgáló elv ugyanis, hogy az állam megtámadtatása, köz veszély idején a véderő szükségleteinek fedezése minden esélytől mentesítve biztosíttassák, még a polgárok tulajdonjogainak nélkülözhetlennek mutatkozó korlátozása mellett is, folyománya az átalános védkötelezettség az 1868: XL. törvényczikkben szentesitett és gyakorlatilag érvényesített elvének; s alkalmazása a jelen törvényjavaslatban annál inkább helyeselhető, minthogy az abban foglalt intézkedések csakis a mellőzhetlen szükség esetére és mérvére terjednek ki. A tetemesen emelkedő lószükséget mozgósítás esetén a hadsereg és honvédség béke- és hadi állománya közt védelmi rendszerünkből folyó nagy különbség idézi elő; mig béke idején ugyanis a hadsereg lóállománya 46,095 darabra, a honvédségé 6260-ra rug, mozgósítás esetén a hadseregé 145,195-re, a honvédségé 10,35l-re emelkedik, tekintetbe sem véve az ily esetben a körülmények folytán természetszerűleg beálló sokkal fokozottabb elhasználási hányadot, melynek háború esetén szükséges rögtöni pótlására is rendkívüli intézkedések nélkülözhetlensége szembetűnő. Mig tehát a jelen törvényjavaslat a béke idején alkalmazott, a szabad verseny elvére alapított, lóbeszerzése módozatot érintetlenül hagyja, mozgósítás esetére a szükséges lovaknak méltányos kárpótlás mellett kisajátításáról gondoskodik. S e tekintetből az abban foglalt intézkedések, mig egy részt a lóállomány nyilvántartásáról, s a minden vidékre eső jutalék folyton arányos megállapításáról rendelkeznek, másrészt azon módozatokra vonatkoznak, a melyek mellett a lovaknak a véderő kiegészítéséhez igényelt száma kellő gyorsasággal beszerezhető, kivált figyelemmel arra, hogy mig mozgósítás esetén a hadsereg és honvédség közegei mindennemű teendőkkel elhalmazvák, — főfontosságu, hogy épen ez időben a véderő szükségletei lehetőleg haladék nélkül fedeztessenek, a mi csakis az önkormányzati tényezők közreműködésének egyébbiránt közéletünk szellemével is egyező felhasználása mellett lehetséges. Az e törvényjavaslatban foglalt elvek helyességén kivül azonban a bizottság még azon áldozat súlyáról is megkívánt győződni, a mely kivitele esetén a polgárokra hárul. Az országos statistikai hivatal által e czélból nyújtott adatok alapján kiderült, hogy a magyar korona országainak összes lóállománya 2.158,820 darab lóra rug, a monarchia másik feléé pedig 1.367,023 lóra; a szükséglet