Képviselőházi irományok, 1872. II. kötet • 99-152. sz.
Irományszámok - 1872-121. Törvényjavaslat, az 1868. XLI. törvényczikk 14-ik §-ának módositása tárgában
121. SZÁM. 131 E fölfogás már az 1868. évi XLI. törvényezikk alkotásakor is érvényre emelkedett az által hogy a 14. §. érteimében ezen gyakorlatok 2 és 3 heti tartammal fölváltva, mint század-, vagy zászlóalj-gyakorlatok rendszeresittettek; ezen fölül még követeltetvén, hogy az egyes csapatrészek minden második évben váltakozva, a sorhadtestek nagyobb fegyvergyakorlataiban is részt vegyenek. Azonban bár a törvény ebbeli rendelete a követelményeknek elvileg megfelel is: mindazáltal a gyakorlatok tartamának megváltoztatása több fontos okból mutatkozik szükségesnek, — úgymint: 1-ször: a ruházati és fölszerelési készletek biztosabb elhelyezés, s a kezelés egyszerűsítése czéljából a zászlóaljak székhelyén levén raktározva: a különleges század gyakorlatok ezen körülménynél fogva nem voltak megtarthatók, és elkerülhetlennek mutatkozott, hogy a legénység minden évben a zászlóaljak székhelyére nivassék be; 2-szor: a honvéd-zászlóaljak s lovasszázadok a jelen kori a béke és hadi szolgálat igényeinek megfelelőleg, négyenként gyalog-dandárokba s lovasosztályokba vannak beosztva, s kívánatos, hogy jövőre, az ujabb hadviselés és harczrend elveihez képest, a gyakorlatok czéljából leendő öszpontositásoknál is a gyalog-dandárok s lovasosztályok vétessenek harczászati egységekül; 3-szor: végre még azon okból is, minthogy az 1868. XLI. törvényezikk 14. §-ában kitűzött időszakok, — tekintettel az ország terjedelmére s ennek népességi, valamint a honvédség elhelyezési viszonyaira, oly rövid tartamra szabvák ki, hogy öszpontositások alkalmával a menetek több időt vesznek igénybe, mint a mennyit a gyakorlati idő czélszerü beosztása megengedhetővé tenne. így p. o. a tapasztalat és egyszerű számítás kitünteti, hogy, ha a zászlóaljaknak csak dandárokba egyesítése szándékoltatnék is a dandár-területek középpontjaira: a zászlóaljaknak mégis többnyire 2—3 napi menetekre volna szükségük; ezen utat tehát oda és vissza, továbbá a menet folytán elkerülhetlenné váló egy szünnapot számítva, — e czélra a föl- és leszerelésre kívántató időn fölül 5 egész 7 nap, azaz a gyakorlatidőnek 1 / i , illetőleg V^-^sze vétetik igénybe. A lovas-századokra nézve, mint a melyeknek területei kiterjedettebbek, — e viszony természetesen aránylag még kedvezőtlenebb. Reménylem tehát, hogy a honvédség fejlődése folytán kívánatossá vált ezen változás, vagyis az 1868. évi XLI. törvényezikk 14. §-ának a tervezet értelemben leendő módosítása, annál könnyebben eszközölhető lesz, minthogy a gyakorlatoknak ily szabályozása mellett, a honvédség kiképeztetése tetemesen gyarapodnék, s másrészről a gyakorlatokra szükséges költségek kevesbednének, és az egyesek érdeke is kedvezményben részesülne. Ugyanis az eddigi rendszer szerint minden honvéd a 8-heti oktatási időn felül, még 11-szer, azaz 6-szor 3 hétre, s 5-ször két hétre, összesen 28 hétre hivatott be, ezentúl pedig 5-ször 5 hétre, vagyis összesen 25 hétre szólittatnék zászló alá, — a mi által az állam számára három heti gyakorlatok költségei takaríttatnak meg, s az egyes honvédek ugyanennyi héttel kevesebb időre vonatnak el polgári foglalkozásaiktól. Ezen indokok alapján bátorkodom tehát a jelen törvényjavaslatot a t. háznak bemutatni s elfogadásra ajánlani. 17*
