Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.

Irományszámok - 1872-12. Törvényjavaslat, az „osztrák-magyar Lloyd” gőzhajózási vállalattal a tengeri postaszolgálat ellátása iránt kötött szerződésről

12. SZÁM. 55 dik kibocsátású 3 millió forintnyi részvényeinek elzálogosítása mellett a nemzeti banktól hasonló összegű előleget vett fel. Ezen előlegért az állam garantiát vállalt ép ugy, mint előbb a hitelintézeti kölcsönért, a következő 1859. évben pedig azt a nemzeti banktól egészen magára vállalta át. a visszafizetés módozatának megállapítását később r tartván fen. Ily módon látszólag ismét kedvezőtlenebbé lett a vállalat pénzügyi helyzete, a mennyiben 9 millió (helyesebben 9,450.000) frtnyi részvénytőkéjével 6 millió frt elsőbbségi kölcsön, 6 millió frt hitelintézeti kölcsön és 3 millió frt állami kölcsön, összesen tehát 15 millió frtnyi adósság állt szemben. Ennek következtében az első évben (1859-ben) az első kibocsátású 3 millió frtnyi részvények garantirozott 4% kamatjain kivül nem is fizethetett részvényeseinek sem kamatot, sem osztalékot. De már a következő 1860. évben határozottan jobbra fordult a vállalat sorsa, s azután is folyton tartott a javulás. Az 1856., 1857., 1858., 1859. években elmulasztott értéklejegyzések s ez évek positiv veszteségei mintegy 2,400.000 frtnyi deficitet képviseltek, mely — további leplezés nélkül -— a részvénytőke rovására vezettetett be a társaság könyveibe. A triesti hajógyár építése 1860-ban befejeztetvén, gond fordíttatott reá, hogy az abba fektetett tőke legalább a lehetőség szerint gyümölcsözzön. Magában az üzlet vezetésében czélszerü reformok hozattak be. Ilyképen az utolsó 3 millió frtnyi adósság visszafizetésére nyert moratórium és a 2 millió forintot meghaladó évi állami járulék mellett lehetővé vált, hogy az üzlet folyó költségei fedeztethettek, a részvényeseknek nem több ugyan, de a 4% kamat rendesen kiszolgáltathatott, a megszabott értékjegyzések és a biztosítási és tartalékalap növelése, illetőleg a deficit leszállítása szabályszerüleg végbemehettek, s a vállalat nemcsak nem volt többé kénytelen — 1859. után — ujabb adósságot csinálni, hanem a máris reá nehezülő terhet a szabályszerű törlesztések által folyton apaszthatta. Ezen szemlátomást való javulásban lelte a vállalatot az eredetileg 1851. évben kötött, és 1858-ban megújított postaszerződésnek 1864. év végére határozott letelte. A részint önhibája által okozott, részint rajta kivül álló okokból eredt csapások és veszteségek következéseit akkor is sínylette ugyan még a vállalat, mindazonáltal nem volt többé kénytelen a postaszerződés megújítása iránti kérelmét merőben pénzügyi szorongattatásból való kimentésre alapítani. A könyveiben vezetett deficit a tartalékalap szakadatlan növelése által ekkor már mintegy 1,400.000 frtra szállott alá; hajó anyagának és a hajógyárnak leltárilag felvett értéke pedig nem haladta már túl oly aránytalan mértékben azok valósággal realizálható értékét. A szerződés megújítása iránti tárgyalásoknál a Lloyd azt kérte, hogy az állami járulék az eddigi kulcstól eltérőleg akként állapíttassák meg, hogy összes akár bel-, akár külföldi, akár gyors, akár rendes járatai után mértföldenkint egyaránt 3 frt 30 kr. fizettessék neki, mely számítás mellett az évi járulék mintegy 2,800.000 frtot tett volna. Kérte azonkívül, hogy ezen szerződés 1879. végéig, azaz a társasági alapszerződés lejártáig, köttessék meg. A kormány az időtartamra nézve hajlandó volt a társulat kérelmét teljesíteni, oly kikötéssel azonban, hogy az első 7 év leteltével revisio alá vétessék a szerződés. Az állami járulék kiszámítását illetőleg ellenben ragaszkodott az addig szokásban volt módhoz, s azon kulcsot állította fel, hogy a külföldi gyors járatokért 4 frt 20 kr., a külföldi rendes járatokért 3 frt 35 kr. számíttassák minden tengeri mértföld után, a belföldi járatok pedig továbbra is díjtalanul tartassanak fen. Ezen alapon 2,284.000 frtot tett volna az évi járulék, a járatoknak eleinte czólba vett kiterjedése mellett, A további, ezúttal már a birodalmi tanács közbenjöttével folytatott tárgyalások után 1865. július 27-én véglegesen létrejött, s a folyó év végével lejáró uj szerződés azután következő főhatározatokat foglalja magában. A szerződés tartama 1865. január l-jétől 1871. december végéig terjed; az állami járulék mértföldpénzek alakjában fizettetik, minden szerződésileg kikötött gyors (azaz óránkint rendszerint 10 tengeri mértföldet haladó) járatért egy-egy mértföldre 4 frt 20 kr., minden közönséges (óránként