Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.

Irományszámok - 1872-38. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése „az 1873-ik évi bécsi világkiállitáson kiállitandó tárgyak ideiglenes oltalmáról” szóló törvényjavaslat tárgyában - 1872-39. A tanügyi bizottság jelentése a kolozsvári egyetemre vonatkozó törvényjavaslat tárgyában

200 39. SZÁM. menyek között a mindnyájunk által óhajtott szabad verseny az egyetemeken oly irányt, amely fölött sajátszerű vallomásokat tehetnek maguknak néma magányukban korunk komolyabb szellemei! A nyilatkozatok, melyeket Németország legelőkelőbb tanári körökben hallhatni, nem hagynak fenn e részben Semmi kétséget. Azt, hogy a hallgatók százai éveket töltenek el dőzsölve korcsmai lebujokban, a nélkül, hogy egyes kivételes napokat leszámitva, az előadási termekbe csak be is tekintenének: . ezt nem egy közoktatásügyi iró tekinti olybá, mint természetes következményét azon rendszernek, a mely a tanárok anyagi helyzetét oly nagy mérvben köti a hallgatók hanyagságának és a tanárok kötelességmulasztásának érdekközösségéhez. Azt is mondják némelyek, miszerint már csak azért is helyes még a kevésbbé vagyonosokkal is tandijt fizettetni, mert ez ösztönül szolgálandott a hallgatóknak arra, miszerint anynyival inkább megbecsüljék és lehetőleg felhasználják az egyetemen töltött éveket. Megengedem, fog találkozni több száz hallgató közt néhány oly ifjú, kinek észjárása már e kora éveiben is inkább fog engedni egy ily rideg számitás követelményeinek, mint azon nemes hajlamoknak, melyek az ifjúság éveiben a buzgalom forrásaivá szoktak válni: de hogy az egyetemi hallgatók nagy tömegébe tulvágyat, nemes ambitiót legyen képes önteni, s ennek folytán buzgalmát fokozni a tandij, ezt aligha fognák állithatni még azokfis, kik a tandijt fenn akarják tartani: ha csak kivétel nélkül ki nem akarják terjeszteni még a legszegényebb ifjakra is: mert ha valamely ifjú súlyt fogna fektetni az általa befizetett tandíjra, ugy mindenek fölött oly ifjak fognák ezt tenni, akik érzik, hogy a tandij befizetése nekik vagy szülőiknek nehezökre esett, mig azok, akik vagy akiknek szülei e tandijt meg sem erezik, azok aligha fognak kedvet kapni csupán a tandij-fizetés folytán a szorgalmas tanulmányozáshoz: ha csak mindannyian, mind 18—-22 éves ifjak magukra nem öltötték már azon ódon és újkori időkből egyaránt ismert utilitarianusok természetét, akik az elébök talált ételt, ha bár nem izlik is, nehogy a lefizetett ár kárba vészen, lelkiismeretes buzgalommal elfogyasztani el nem mulasztják. Nincs érv, a melylyel elvből lehetne a tandijakat védeni. . De tévednek azok is, akik csak azért óhajtják fenntartani a tandijakat, mert azt hiszik, hogy tandij nélkül nem lehetséges a tanszabadság az egyetemeken. Igaz Németországon az egyetemek, s különösen az egyetemi tanszabadság e classicus földjén, nagyon el van terjedve azon nézet, miszerint a magántanárok intézményének a tandijak eltörlése esetében nem lenne többé értelme. Ámde azok, kik a magántanári intézmény eredetét, tulaj donképeni feladatát, más részről az egyetemi tanitási és tanulási szabadság tulajdonképeni értelmét ismerik, Németországon sem tagadhatják, miszerint a magántanári intézménynek lényege, mint az egyetemi tanszabadság éltető eleme nem áll az egyetemi oktatás ingyenességének útjában. Mi a magántanárok genesise? Az, hogy megengedtetett, mert az ébredő korszellemmel szemben az államhatalom szükségesnek látta megedni — a hagyományos egyetemi czéhrendszer előjogainak letéteményesein, a nyilvános tanárokon kivül, még másoknak is előadásokat tartani az egyetemen. Ez engedély, valóban azt mondhatnók, a szó politikai értelmében concessió, még korántsem merítette ki az egyetemi tanszabadság eszméjét, ezen egyetemi tanszabadságnak elméletben felállított legtágabb értelmében. Ezen egyetemi tanszabadság legtágabb értelmében nemcsak tiltakozás azon rendes tanszékek ellen, a melyek Olaszország némely egyetemein szazadokon át egyes családokhoz maradtak kötve egyedárulagos tulajdonaikul: ezen egyetemi tanszabadság legtágabb értelmében tiltakozás még azon politikai rendszer ellen is, mely az államban nem engedte meg a szabad társulásnak egyetemek felállítását, az állam saját egyetemei mellé, és tiltakozás azon hagyományos tilalom ellen, mely egy némely államban egész a közelebbi időkig még egyes magántudósoknak sem engedte meg, hogy mint magánvállalkozók, az állami egyetemek falain kivül egyes egyetemi tantárgyakból előadásokat tarthassanak;