Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.
Irományszámok - 1872-38. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése „az 1873-ik évi bécsi világkiállitáson kiállitandó tárgyak ideiglenes oltalmáról” szóló törvényjavaslat tárgyában - 1872-39. A tanügyi bizottság jelentése a kolozsvári egyetemre vonatkozó törvényjavaslat tárgyában
39. SZÁM. 197 A törvénynyel ezt egyszerüleg kimondatni annyi, mint nem gondolni annak végrehajtásával, — mint a felekezeti önérdeket saját fogyatkozásai, előítéletei, hibái ellen harczra késztetni oly jogczimen, a mely felekezetek döntő körei előtt aligha oly gyakran hazafias, mint gyűlöletes; s állambiztosokat küldeni ki protestáns főgymnasiumaink s különösen szerb és román (görög-kath.) görög-kel. főgymnasiumaink szemmel tartására, nem annyit jelent-e a. gyakorlati életben, mint oly értelmezést adni a jus supremae inspectionisnak, melyet még leghazafiasabb érzésű magyar protestánsaink is egyenesen autonómiájuk megcsonkításának fognának nyilvánítani, román és szerb nemzetiségű gör.-kel. (gör.-kath.) felekezeteink pedig tán még nemzetiségi jogosult törekvéseik ellen intézett támadásnak is? Ugy de a nehézséget oly fölvéti vizsga sem oldaná meg, melyet mint néhai b. Eötvös óhajtotta, maguk az egyetemi tanárok lennének tartandók a tanév megnyílta előtt. Ez ötlet egész ijedelmet okozott az egyetemi tanároknál: de alig is létezik ma már hozzá hasonló rendszer Európában. Azon angol egyetemeken, a melyeken a fölvéti vizsga divik, nem maguk a tanárok vizsgálnak, hanem különösen e czélra kinevezett examinerek. Ily vizsgálókat az egyetemi tanári karok kebelén kivül föl lehetne állítani nálunk is, az egyetem székhelyén, azonban kizárólag az egyetem székhelyén alkalmazni az ily vizsgálókat, annyit tenne hazánk gyarló közlekedési állapotaival és' népünk mostoha anyagi helyzetével szemközt, mint vagy kitenni évenként több száz fiatal embert és szülőit annak, hogy csak egy költséges ut árán s már a tanév megnyíltának előestéjén győződjék meg, hogy mennyire csalódott, midőn hitelt adva saját gymnasiumának, magát az egyetemre rendes hallgatóul képesittetnek képzelte, — vagy elnézni a legkirívóbb hiányokat merő könyörületességből azok és azok szülői iránt, a kik keblükben a legszebb reményekkel ily hosszú költséges utat tettek s a drága városba fölfáradtak. A fölvételi vizsgának csak akkor lenne értelme Magyarországon, ha a vizsgáló bizottságok mindazon városokban megfordulnának, hol főgymnasiumok léteznek. Ugyan mit is hozhatnának föl a felekezetek az ellen, hogy államilag kiküldött bizottságok döntsenek nem a gymnasiumok kebelében, hanem csak azon székhelyein a fölött, hogy vájjon az egyetem rendes hallgatóinak fölvételéhez kötött feltéteknek valóban megfélelnek-e azon ifjak, kik egyetemi rendes hallgatókul belépni óhajtanak? Ha az egyetem nem felekezeti intézet, hanem felekezeti színezet nélkül államintézet, vájjon ki vonhatná kétségbe jogait az államnak, megszabni a föltéteket, a melyek alatt valakit az egyetem jótéteményeiben részesitend? Azok, a kik ily fölvéti vizsga ellen tiltakoznának, a logika kérlelhetlensége által oda lennének terelve, hogy az ügyvédi censura fönnálló rendszere ellen is tiltakozzanak. Nem kevésbé alaptalanok azon érvek, a melyeket paedagogiai és takarékossági szempontból szoktak az ily felvéti vizsgarendszer ellen felhozni. Az érdeklett felek ugyanis azt állítják, hogy nagy paedagogiai szerencsétlenség lenne, ha a főgymnasiumot végzett fiatal embernek más felőtt is kellene számot adni képességéről, ismeretéről, s nem kizárólag azok előtt, a kiknek vezetése alatt az illető gymnasiumi érdekelt felek ilyetén okoskodásától: mert sokkal nagyobb kegyelettel viseltetem a mélyen tisztelt képviselőház iránt, sem hogy lehetségesnek tartanám, miszerint a képviselőházban többség alakulhasson oly tan mellett, melytől maga az önzetlen paedagogia borzadna vissza legjobban; az önzetlen paedagogia bizonyára el fogja utasítani magától azon vádat, mintha a lélektani kategóriák fejlesztésére irányult gymnasium theologiáját azon föltevéshez kötné, miszerént a gymnasiumi tanfolyam eredményeit megbírálni, sikerét vagy sikertelenségét felismerni más ne is legyen képes, hanem csak azon gymnasiumi tanár, ki a megvizsgálandót oktatta, tehát oly egyén, ki a gymnasiumi tanfolyam sikeréért legalább részben saját maga is felelősséggel tartozik. Nem követel az állam paedagogiai szempontból semmi méltánytalanságot, midőn az állam azokat, kik egy állami intézet jótéteményeiben részesülni óhajtanak, oly vizsgálók elé utasítja, kiknek meglehet sem arczát, sem hangját, sem kérdéseit előre nem ismerik a vizsgatevők.
