Képviselőházi irományok, 1872. I. kötet • 1-98. sz.
Irományszámok - 1872-15. Törvényjavaslat, az 1873-ik évi bécsi világkiállitáson kiállitandó tárgyak ideiglenes oltalmáról
15. SZÁM. 121 Melléklet a 15. sz. irományhoz. Indokolás az 1873-ik évi bécsi világkiállítás alkalmával kiállitandó tárgyak ideiglenes ótalmazása iránti törvényjavaslathoz. A világkiállításoknak kétségkívül egyik legfőbb czélja: szembe állitani egymással a világ minden részeinek ipar készítményeit, oly czélból, hogy alkalom nyíljék a kiállított iparczikkek készítésénél követett különböző eljárás és leghelyesebb módozat tüzetes és beható tanulmányozására, és hogy ennek folytán az e téren ép oly szükséges, mint bőven jutalmazó előhaladási szellem hathatós serkentést nyerjen. Ezen nagy fontosságú czél elérésének azonban útjában áll számos kiállítónak azon nem egészen alaptalan aggodalma, hogy ipar-készitményeiknek sajátlagos előállítási módjai vagy egyéb kiváló minőségei mások által elsajátittatván, sok évi fáradságos és költséges kísérleteik gyümölcseiben megrövidíttethetnének, mely aggodalom a legközelebbi bécsi világkiállítás ötletéből már a sajtó utján is nyilvánult, különösen a „Scientific American" czimü newyorki az ipar világban igen elterjedt lapnak 1871. évi december hó 23-ik számában, melyben a külföldi kiállitók az ezen körülményből származható veszélyekre figyelmeztettetnek, és a kiállítási ügy vezetésével megbízott közegek megfelelő ótalomról való gondoskodásra hivatnak fel. Ezen indokok vezérelték az előbbi nemzetközi kiállításokat rendező államokat is, midőn külön ótalmi törvények utján a kiállitók érintett aggodalmait elhárítani, szellemi tulajdonjogaikat biztosítani igyekeztek. Az utolsó ilynemű törvény Francziaországban 1867-dik april hó 3-án hozatott. A bécsi világkiállítás vezérigazgatósága mindezeknél fogva a birodalmi tanácsban képviselt országok ministeriumához fordult a végből, hogy a kiállitók a kiállitandó tárgyakra vonatkozó szellemi tulajdonjoguk megóvására, a kiállítás idejére, a fenálló törvények, különösen a szabadalmi árubélyeg és mintaótalom iránti törvények jogi kedvezményeiben részeltessenek. De minthogy egyrészt a kiállitók szellemi tulajdonukat alig látnák eléggé megóva, ha az a monarchia csak egyik felében biztosíttatnék, és más részt az Ausztriával fennálló vám- és kereskedelmi szövetség XVI. és XVII. czikkei szerint „a szabályszerüleg kieszközlött találmányi szabadalmak mindkét állam területén érvénynyel birnak",és „az árubélyeg mustra vagy mintának a két államterületen levő akármelyik iparkamaránál történt letéteményezése és lajstromozása az illető részére mindkét fél területén törvényes ótalmat biztosit" : az ausztriai ministerium a vám és kereskedelmi szövetség idézett czikkeinek értelmében a magyar kormány beleegyezését kérte ki, hogy a kiállitók megnyugtatására s szellemi tulajdonuk biztosítására, a monarchia két felében egyforma törvényes intézkedés történjók. Az e tárgyban folytatott tárgyalások eredménye a t. képviselőháznak beterjesztett törvényjavaslat. Tekintettel egyrészt arra, hogy a világkiállítást látogató összes kiállitók ótalmára szolgáló törvény csak akkor birhat hatással s nyújthatja a kívánt biztosítékot, ha az összes államoknak a kiállításban résztvevő alattvalóira kiterjesztetik, szükségesnek találtatott, oly kivételes rendszabályokról gondoskodni, melyek által a kiállítóknak alkalom nyujtatik, kiállitandó tárgyaiknak, a kiállítási idő tartamára szabadalmi, áru-bélyeg vagy minta ótalmat biztosítani, tekintet nélkül arra, ha vájjon az illető kiállító bir-e belföldön ipar üzleti teleppel, gyakoroltatik-e honossági állama részéről kölKÉPVH. IROMÁNY. 1872—1875. I. 16
