Képviselőházi irományok, 1869. XVI. kötet • 1441-1460. sz.

Irományszámok - 1869-1441. Jelentése a vallás- és közoktatásügyi ministerium felügyelete és kezelése alatt lévő különféle alapok és alapitványok jogi természetének megvizsgálására kiküldött 12 tagu bizottságnak

6 1441. SZÁM. hoz tartozó javak léteznek-e, az illető főtiszt jelentése velünk a 72. sz. a. ministeri átirat folytán sem közöltetvén, felvilágosítást nem nyertünk. József császár alatt a vallás-alap törzs vagyona, illetőleg jövedelme még két más kútfőből is öregbedett — jelesül. József császár 1783. észt. november 18-án kiadott és a 21. sz. a. látható rendeletével a megüresedett egyházi javadalmaknak az előtt a kir. kincstárba befolyt összes jövedelmeit a vallás-alapnak, az ezen alapból fenntartandó ájtatos intézmények javára engedte át. A 24. 27. ós 73. számú okiratok szerint pedig bizonyos úgynevezett Oomissariaticus alapot, mely 1788. esztendőben a 1*7. számú okirat szerint 118,601 frt 30 krt tett, szintén a vallás-alapba rendelte áttétetni. Ezen commissariaticus alapnak eredetére nézve, határozott felvilágosítást nem nyertünk, rendeltetésére nézve is csak annyi tetszik ki, az emiitett két okiratból, s az 57. sz. a okmányból, hogy ezen alap valószínűleg a palestinai szent helyek fenntartására volt eredetileg rendelve, József császár által azonban bosnyákországi papnövendókeknek a magyarországi papnöveldékben leendő kiképeztetésére rendeltetett fordíttatni, s miután előbb az alsó ausztriai vallás-alapban kezeltetett, utóbb onnét a magyarországi vallás-alapba tétetett át. Ferencz király József, ós Il-ik Lipót után a trónra lépvén, uralkodásának kezdetén 1792. esztendei május 21-ón kelt a 28. sz. a. látható resolutiójában elfogadta a m. k. udvari kamarának az általános udvari kamara által is pártolt azon javaslatát, hogj a királyi kinevezéstől függő megüresült egyházi javadalmaknak intercalaris jövedelmei, melyeket József császár a fenntebbiek szerint a vallásalapnak engedett át, a törvények és korábban fennállott százados gyakorlat szerint ismét a királyi kincstárba szolgáltassanak be, fenntartván magának, hogy ezen jövedelmeket oly czólokra fogja fordíttatni, melyeket az időkhöz és körülményekhez képest legsürgősebbeknek ós leginkább közhasznuaknak tapasztaland. Ferencz király továbbá 1802. esztendei mártius 12-ón kelt, 30. sz. a. királyi udvari rendelete által a Benczósek, Premontrendiek és Cisterziták József császár által eltörlött szerzetes rendéit ismét visszaállítván, s azoknak azon időig a vallás-alapba bekebelezve volt javaikat visszaadatni rendelvén, meghagyta egyszersmind, a királyi helytartó tanácsnak, hogy a vallásalap jövő activ ós passiv állapotát a számvevőség által pontosan számittassa ki, hogy az abban, az emiitett rendek javainak visszaadása folytán netalán támadt hiánynak fedezéséről gondoskodni lehessen. Ezen királyi udvari rendeletet követte nem sokára Ferencz királynak egy másik, 1803-ik esztendőben kelt, s a 31-ik ós 76-ik számok alatt látható udvari rendelete, a melyben a papnöveldék és elaggott papok ellátása rendezésének czóljából megállapított általános elveket a helytartó tanácsesal közölvén, elhatározta, hogy a papnöveldék ós elaggott papok há/ai, a mennyiben saját alapitványaik nem elégségesek, a püspökök ós káptalanok jövedelmeinek feleslegéből, saz egyszerű javadalmak intercalaris jövedelmeiből tartandók fenn, s e végett az esztergomi érsek congruáját 150,000 írtban a többi érsekekét 60,000 frtban, egy-egy püspökét pedig 40,000 írtban állapítván meg, elrendelte, hogy az érsekek és püspökök minden többi jövedelmeiket a vallás-alapba tartozzanak a fenntebbi czólra beszolgáltatni, s meghagyta a helytartótanácsnak, hogy a káptalanok hozzájárulásának módja ós mértéké iránt bővebb jelentést tegyen. Ezen királyi rendelet ellen a helytartó tanács, magáévá tevén az egyházi bizottság véleményét felírást intézett ő Felségéhez, melyet részben pártolt a m. k. udvari cancellaria is, Ferencz király mindazonáltal mind e mellett megmaradt előbbi elhatározásánál és a 32. sz. a. látható királyi resolutiójában kimondván, hogy a főpapok jövedelmeinek szabályozását a papnöveldék és plébániák jobb ellátása s más hasonnemü c?ólok szükségessé tevék, s hogy ő a/, által nem vesz el semmit a püspökök illendő dotatiójából, hanem csak jövedelmeik feleslegét rendeli őt megillető legfőbb királyi joga-