Képviselőházi irományok, 1869. XV. kötet • 1373-1440. sz.

Irományszámok - 1869-1440. Az állandó vasuti és pénzügyi bizottságok együttes jelentése a sopron-pozsony-lundenburg-vágvölgyi I. rangu mozdony vasut kiépitésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyában

1440. SZÁM. 371 zetük által minden dij nélkül őriztetni, a kisebbszerü megromlásokat legalább ideiglenesen helyreállíttatni, az e végre szükséges eszközöket azonban a kormány adja rendelkezésükre. Az állam viszont köteles az engedélyeseknek minden külön dij fizetés nélkül megengedni, hogy üzleti távirdai huzalaikat a pálya hosszában létező, vagy azon felállítandó állami távirdai vezeték oszlopaira megerősíthessék, azonban valamint a huzaloknak, ugy a megerősítés módjának ós az arra használt eszközöknek az államtávirdáknál e tekintetben dívó rendszerbe teljesen beillőknek kell lenniök, ós azért a vasúti üzleti vezetékeknek az államoszlopokhoz való erősítése, vagy csak állami szakértő közeg felügyelete és ellenőrzése mellett történhetik, vagy pedig azt maga az állam hajtja végre, mind két esetben, ugy a vezeték szerei beszerzésének, mint a megerősítésnek és felügyeletnek teljes költségeit az engedóiyesek hordozzák. Ugyanez áll azon esetre is, ha az állam a pálya hosszában állami távirdavezetók felállítását nem taitana szükségesnek, csakhogy ekkor az üzleti vezeték felállításának minden költsége az engedélyeseket fogja terhelni. Ez utóbbi esetben azonban a vezeték kiépítése az állammal kötendő külön egyezmény, ós csak az ezáltal erre adott engedély értelmében történhetik. A pálya mentén az államoszlopokra erősített, vagy ezek nem. létében a külön e czólra épített vasút üzleti távirdavezetékeket az engedélyesek az állam szokott ellenőrködése alatt kizárólag csak azon sürgöiiyözésekre használhatják, melyek a vasúti' üzlet &zéljaiból az igazgatóság és alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak által egymás közt folytattatnak. Jogosítva van azonban a kormány, a pályaigazgatósággal egyetértve ezen üzleti vezetékesnek, a mennyiben az üzleti szükséglet megengedi, ugy állami, mint magánysürgönyök továbbítására illető ellenőrzés melletti használását kívánni ós elrendelni. Ez esetben aztmban a használat módja és a távifás dijának az engedélyesek és az állam közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatiii. Hasonlóan kölcsönös egyezmény utján állapíttatnak meg azon feltótelek is, melyek alatt az állam a vasút üzleti vezetékek felépítését, úgyszintén azon évi átalány mennyisége is, melyért az a készvezetékek jókarbantartását hüzal-mértföldenkónt magára.vállalja. Ha a vaspálya töltés szélesbitóse a 3. §-ban emiitett esetben is va.gy más helyre való tótele, vagy az engedélyesek bárminemű érdeke a már meglevő távirdavezetókeknek kimozditását és más hová áthelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját, mint az állami vezetékek áttételének összes költségeit az engedélyesek kötelesek viselni. Az engedélyeseknek megengedtetik, hogy a 30. §-ban szabályozott szállítási dijakat belföldi ezüst pénzben számítsák, olyképen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartoznak elfogadni. — Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése • mellett az engedélyesek megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint, s rendkívüli esetekben rövidebb időközökben fennállott ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 10. §. Az árszabások az engedélyesek által időközben leszállíthatok egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik, vagy mind a két irányban minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakományvállalkozó bizonyos feltótelek alatt fuvarbérleszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót ós vállalkozót, ki ugyanazon feltóteleket elfogadja olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék.