Képviselőházi irományok, 1869. XV. kötet • 1373-1440. sz.
Irományszámok - 1869-1439. Az állandó vasuti és pénzügyi bizottságok jelentése a Győrtől Sopronon át Ebenfurt irányában az ország határáig vezetendő vasut iránt előterjesztett törvényjavaslat tárgyában
358 1439. SZÁM. Továbbá köteles az engedélyes a pálya-:nenlón felállított távirda-vezetóseket saját személyzete által minden dij nélkül őriztetni, a kisebbszerü megromlásokat legalább ideiglenesen helyreállíttatni, az e végre szükséges eszközöket azonban a kormány adja rendelkezésére. Az állam viszont köteles az engedélyesnek minden külön díjfizetés nélkül megengedni, hogy üzleti távirdai huzalait a pályahosszában létező vagy azon felállítandó állami távirdai vezeték-oszlopaira megerősíthesse, azonban, valamint a huzaloknak, ugy a megerősítés módjának s az arra használt eszközöknek az államtávirdáknál e tekintetben dívó rendszerbe teljesen beillőknek kell lenniök, s azért a vasúti üzleti vezetékeknek az államoszlopokhoz való erősítése, vagy csak állami szakértő közeg felügyelete s ellenőrzése mellett történhetik ; vagy pedig azt maga az állam hajtja végre, mindkét esetben ugy a vezeték szerei beszerzésének, mint a megerősítésnek ós felügyeletnek teljes költségeit az engedélyes hordozza. Ugyanez áll azon esetre is, ha az állam a pályahosszában állami távirdavezetók felállítását nem tartaná szükségesnek, csak hogy ekkor az üzleti vezeték felállításának minden költsége az engedélyest fogja terhelni. Ez utóbbi esetben azonban a vezeték kiépítése az állammal kötendő külön egyezmény és csak az ez által erre adott engedély értelmében történhetik. A pályamentén az állami oszlopokra erősitett, vagy ezek nem létében a külön e czólra épített vasutüzleti távirdavezetókeket, az engedélyes az állam szokott ellenőrködóse alatt kizárólag csak azon sürgönyözésekre használhatja, melyek a vasúti üzlet czéljaiból az igazgatóság ós alárendelt közegei, vagy ez utóbbiak által egymásközt folytattatnak. Jogosítva van azonban a kormány, a pályaigazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek a mennyire az üzleti szükséglet megengedi, ugy állami, mint magánysürgönyök továbbítására illető ellenőrzés melletti használatát kívánni ós elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja ós a távírás dijának az engedélyes s az állam közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan kölcsönös egyezmény utján állapittatnak meg azon feltótelek is, melyek alatt az állam a vasutüzleti vezetékek felópitósét, úgyszintén azon évi átalány mennyisége is, melyért az a kész vezetékek jókarbantartását huzal-mórtföldenként magára vállalja. Ha a vaspályatöltós szólesbitése, vagy más helyre való tótele, vagy az engedélyes bárminemű érdeke, a már meglevő távirdavezetókeknek kimozditását s máshová áthelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját, mint az állami vezetékek áttételének összes költségeit az engedélyes köteles viselni. 9. §. ;'"'• ; Az engedólyesnekvagy jogutódjának megengedtetik, hogy a szedendő szállitásidijakat belföldi ezüstpénzben szá-mitsa olykópen, hogy az árkelefc tekintetbevótelével járó illetéket országos értékben tartozik elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett az engedélyesek megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint s rendkívüli esetekben rövidebb időközökben is, az elóbbi hasonló időközben fennállott ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. , 10. §. Az árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik, vagy raiud a két irányban minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekedésök esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. E tekintetben egyóbiránt j«ga van a kormánynak a tarifákat szabályozni. Ha egy szállító- vagy rakományvállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbérleszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételekel elfogadja olykópen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges ártéritós (refactio) alakjában sem jáihatnak.
