Képviselőházi irományok, 1869. XV. kötet • 1373-1440. sz.
Irományszámok - 1869-1384. Észrevételek az állami számvevőszéknek az 1870-ik évi államháztartásról szóló jelentéséhez előterjesztett pót-jelentése
1384. SZÁM. 111 hogy ezen alap ép ezen külön rendeltetésénél fogva az államköltsógvatésbe is — ha már abba egyátalában felvétetik — csak mint önálló alap, azaz kezelésének öszpontositott kimutatása mellett veendő fel, már előbb, a midőn a hitelműveletekről átalánságban volt szó, bővebben indokoltatott. Ép ezen körülménynél fogva tehát a költségvetés czéljaira teljesen elengedő azt tudni, hogy a váltságjáradókok fejében összesen mennyi fog az illető évben befolyni, azaz, mennyire számithatók e járadékok, és hogy az összes bevétel elegendő lesz-e az összes kiadások fedezésére, vagy hogy szükséges lesz-e állami előlegeket venni igénybe ? És igy elesvén egyike azon okoknak, a melyek az állami számvevőszéket azon javaslattételre inditották, hogy a szőlőváltsági járadékok nem egy tételben, hanem kamat, törlesztési járadék ós kezelési költségjárulék szerint részletezve számoltassanak el és mutattassanak ki, ugy a költségvetésben, mint a zárszámadásban: már csak arról lehet szó, hogy az emiitett részletes elszámolás a nyilvántartás czéljából vagy egyéb okokból mutatkoznék-e szükségesnek vagy czélszerünek, vagy hogy volua-e annak különös gyakorlati haszna ? A ministerium a részletes elszámolást és könyvelést sem szükségesnek, sem czélszerünek nem tartja, sőt tekintve a gyakorlati oldalt, határozottan ellene kell nyilatkoznia, mert épen azon meggyőződés hogy másféle eljárás a gyakorlatban nehézkes ós kevésbé volna kivihető, vezérelte a ministeriumot akkor, midőn a váltságtartozásoknak csak egy tételben való elszámolását ós könyvelését rendelte el. Az 1868. évi XXIX. t. czikk ugyanis, melyre az állami számvevőszék első sorban hivatkozik, nem rendeli, hogy a váltságtartozásokból a kamattörlesztési járadék és kezelési költség külön-külön szedessék be, hanem csak megállapítja a törlesztés módozatát, ós habár az emiitett törvény 7. §-a azt mondja, hogy a váltságtartozások után évenként kamat fejében 5%> töketörlesztési járadék fejében 2 1 [ 2 °| 0 kezelési költség fejében pedig 1 / 2 °| 0 , összesen tehát 8% fizetendő, ezt csak ugy kell, mert az évi járadékok melletti törlesztés forgalma szerint csak ugy lehet érteni, hogy az összes váltságtartozás 22 óv a'att oly egyenlő évi járadék befizetése által törlesztendő, mely a megállapított váltságtőke 8%-nak felel meg, a melyből ismét csak a megállapított váltságtőkét vévén alapul, kamatra 5%> tőketörlesztésre 2 1 ] 2 °/o» kezelési költségre pedig \°\ 0 esik. Ez tehát csak az óvjáradók megállapításának kulcsa, a melyből azt következtetni, hogy az elszámolásnak, könyvelésnek és nyilvántartásnak is ugyanezen tényezőkre felosztva kell történni, éppen nem lehet, ós pedig annál kevésbé, mert évi járadékok általi törlesztésről lóvén szó, és igy a váltsagtőke 8°/ 0-val megállapított évi járadék egy, változás alá soha nem eső egészet képezvén, soha be nem állhat azon eset, hogy valamely váltságkötelezett, ki a törlesztés ezen módját választotta, a járadéknak csak egyik vagy másik tényezőjét fizesse. Nem szükséges továbbá a részletes elszámolás a nyilvántartás -zóljából sem, mert a váltságtartozás, a mint már fennebb emlittetett, évi járadékok által lóvén törlesztendő, elég, ós a czélnak teljesen megfelel, ha a váltságtartozás csak egy tételben, és pedig épen csak mint járadéki tartozás tartatik nyilván, és mert azon kivételes esetekben, a hol a váltságkőtelezett a törvény 12. §-a értelmében hátralevő tőketartozását egyszerre kívánja lefizetni, az illető adóhivatal e tőketartozást a kiadott utasítással közölt törlesztési kulcs segítségével bármikor a legrövidebb idr> alatt pontosan kiszámíthatja. A mi pedig a javasolt részletes elszámolás gyakarlati részét illeti, mindenekelőtt megjegyeztetik, hogy az állami számvevőszék által tervezett négyhasábos elszámolás nem négy, hanem n y o 1 c z hasábra; fejlődnék ki, miután az adóhivatalok kötelesek, a beszedett járadókokat a múlt ós folyó évi szolgálat szerint elkülönítve elszámolni. Ezenkívül ki kell emelni, hogy azon esetben, ha az ekkónti részletes elszámolás rendeltetnék el, ez természetes következményképen maga után vonná annak szükségét, hogy az adóhivatalok számfejtőkönyvei is e szerint rendeztessenek be, a már is több millióra menő tótelek újra előirassanak, ós hogy a dologminden oldalról következetes legyen, néhány millió uj fizetési ív is bocsáttassók ki, ós igy a nagyobbrészt már befejezett ügyvitel, úgyszólván — újra kezdessék meg.
