Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.
Irományszámok - 1869-1351. Részletes jelentés az 1870-ik évi államháztartásról, az államvagyonról, az államadósságok ellenőrzéséről és az azok körül szerzett számviteli tapasztalatokról
1351. SZÁM. 51 kiadás, mint az előírásnak, illetőleg utalványoz ás aak természetes folyománya és teljesítése; bífeja^ásdl végre : a többször emiitett eredménynek az előirányzattal való összehasonlítása. Hasonló irányt követett az állami számvevőszék a mellékletek berendezésénél, azon egy különbséggel, hogy itt már a kezdőleges és végleges hátralékoknak kimutatását is indokoltnak, sőt szükségesnek találta. Mint már megemlittetett, a zárszámadás táblázati berendezésén kivül nem kerülhette ki még az állami számvevőszék figyelmét a tóteleknek csoportosítása sem. , Igaz ugyan, hogy az állami számvevőszék mintegy kötelezve van e tekintetben magát a költségvetési törvényhez alkalmazni, e kötelességét azonban csak ugy értelmezheti: hogy a tóteleknek elkülönítése van szorosan, kötvo az előirányzati tótelek taglalásához, még ellenben a sorrend, mely szerint a tótelek csoportositandók, ezeknek számtani jelentősége által iratik elő; a minél fogva az állami számvevőszók a kérdéses berendezésre vonatkozólag ugy intézkedett, hogy elkülönített csoportban nyerjenek kifejezést mindazon tótelek, melyek a) a jövedelem ós költség, b) a hitelmiveleti bevételek ós kiadások, c) az átfutó bevételek és kiadások, d) az ingatlan vagyonra gyarapitólag, csökkentőleg ható bevételek és kiadásokra vonatkoznak. Minthogy azonban több okból kívánatos, hogy az állami zárszámadás az állami költségvetéssel e t"kintetben teljes összhangzásban i'Ujon, a mint ezen kölcsönös összhangzást már az állami számvevőszók ideiglenes ügyrendjének 25. §-a is hangsúlyozza, s e végből az állami számvevőszéknek jogszerű befolyását a költségvetés szerkesztésére biztosítja; már f. évi május hóban felkérte az állami számvevőszók a pénzügyminister urat, hogy az 1872-ki költségvetés kéziratának, a kinyomatás előtt hozzá való megküldése iránt intézkedjék. Ezen kivánata azonban — a pénzügyminister ur nézete szerint, — a kinyomatásra fennmaradó idő rövidsége miatt, s hogy a már megkezdett szedés akadálytalanul folytatható legyen, nem volt teljesíthető; igértetett ellenben, hogy a füzetenként megjelenő kefelevonatok fognak részletenként megküldetni, de miután néhány füzet közlése után ezen küldemények is elmaradtak, meggyőződött az állami számvevőszék, hogy ily körülmények között többé kilátása nem lehetett arra, hogy a fönnebb kiemelt elvek szerinti változtatások már az 1872-ki költségvetés berendezésénél tekintetbe vétethettek volna, és ennek következtóben értesítette a pénzügyminister urat, hogy az állami számvevőszók a szükséges berendezési változtatásokat, a menuyiben, lehetséges legal:b'> a költségvetési törvény készítésénél kívánná tekintetbe vétetni, a mely czélból indokolt javaslatát a ministertanács utján az országgyűlés elé fogja terjeszteni. Leszámolás Horvátországgal. a) a jövedelmekre, b) az adóhátralékokra nézve. Az 1868. XXX. t. ez. 28. §-nak azon rendeletére nézve, hogy a Horvát-Szlavonorszagok jövedelmeit illető leszámolás a magyar korona összes országainak zárszámadásaival egyidejűleg terjesztetik a magyar korona országainak közös törvényhozása elé, — az állami számvevőszók a következő jelentést teszi: Az 1868. XXX. t. ez. egyrészről Magyarország, másrészről Horvát- és Szlavonországok közt a következő pénzügyi egyezményt szentesitette : Horvát-Szlavonországok beligazgatási szükséglete azon 10 évre, a meddig a magyar korona országai, ós az Ő Felsége többi országai közt fennálló egyezmény tart, 2.200,000 frtban állapittatik meg. (1868. XXX. t. ez. 15. §.) Ezen összeg Horvát-Szlavonországok egyenes és közvetett adóinak ós egyéb 7*
