Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.

Irományszámok - 1869-1351. Részletes jelentés az 1870-ik évi államháztartásról, az államvagyonról, az államadósságok ellenőrzéséről és az azok körül szerzett számviteli tapasztalatokról

1351. SZÁM. 49 fejében előirányzott összegeket, a mennyiben t. i. e jövedelmek a kezelési szabályoknak helyes alkalmazása, s általában helyes elvek szerint való gazdálkodás által megvalósíthatók, megvalósítsa, — a kiadásokra nézve szigorúan kötelezi: hogy az engedményezett hitelen túl költekezni éppen nem, vagy csak is külön elvállalt felelősség mellett lehetséges. Továbbá : mert midőn az államköltségvetés a kormány hatáskörét évről évre szabályozza, a bevételeket, és kiadásokat csak egy bizonyos évre határozván meg, — czélul tűzte ki: hogy az egy évi bevételek és kiadások között az egyensúlyt fenntartsa ; — és végre; mert az állami költségvetés nem az egy évi összes pénzkezelésnek, hanem egyedül az egy évet megillető bevételeknek ós kiadásoknak lévén előzetes képe, a mit tanusit különösen az, hogy az állami költségvetés a múlt évi cselekvő hátralékokat csak az esetben, midőn a folyó évi bevételből nem fedezhető, ós akkor is csak mint rendkívüli, azaz : folyó évi jövedelemnek nem tekintendő fedezetet szokta felverni:, — önként következik: hogy a zárszámadásban egyedül oly számtótelek hasoclithatók össze, melyek a költségvetéssel egyenlő alapon nyugszanak, vagy is, oly tényleges erdményeket mutatnak ki, melyek szonsan ÍZ érdekelt költségvetési évet illetik meg ; ily számtételül pedig a pénztári eredmény, miután abban a múlt évek hátralékaiból befolyt összegek is találhatók általánosságban semmi esetre sem tekinthető, hanem tekintendő a költségvetési évre előirt bevételi, illetőleg utalványozott kiadási járandóság, azaz: azon összeg, mely csak a folyó érre kirótt, illetőleg utalványozott jövedelmet, vagy költséget foglalja magában ós a melynek a költségvetési törvónynyel szemben kimutatott eltéréséért, ugy a bevételeknél, a melyeknek törvényszerű előiratásáért, valamint az utalványozásoknál; — melyek a megszavazott hitelt törvényszerüleg át nem hághatják, — a kormány egyiránt felelős. Hogy ez más államok számadásaiban is hasonlólag történik, bizonyítja különösen Poroszország, mely számviteli tisztaság tekintetéből joggal tekinthető mintaképül, — a hol a „ be vételeknél" az, a mi „bevétetett" együttvéve azzal, a mi még „beveendő", - a kiadásoknál pedig az „a mi kiadatott" együttvéve azzal, a mi „még kiadandó", — tehát a következetesen kitüntetett előírás, illetőleg utalványozás hasonlittatik össze az előirányzattal. Hogy az összehasonlítás helyesen másként alig történhetik meg, példák mutatják ; jelesül: A 1869-ki költségvetési törvény szerint ^személyes kereseti-adó czimen előirányoztatott , * 7.415,000 frt — kr. befizettetett azonban . . . , . 7.755,322 „ 13 „ ha tehát az előirányzat a tényleges eredménynyel hasonlítható helyesen össze, akkor az eredmény kedvezőbb 340,322 frt 13 krral, mely eredmény azonban, ha áll is általában, de nem áll az 1869-ki háztartásra vonatkozólag, holott éppen erről van a szó, — miután 1869-ben a személyes kereseti adónál az eredmény nem kedvezőbb, hanem éppen 309,472 frt 80 krral, kedvezőtlenebb volt; azaz: Az 1869-i előirányzat tett 7.415,000 frt — krt. a pónzügyminister által előirt járandóság (tehát a jogalap) tett . . . . . 7.105,527 „ 20 „ vagy is kevesebb , '. ~ 309,472 frt 80 krral. A fönnebbi kedvezőbb eredmény pedig csakis annak tulajdonitható, mert azon összeg erejéig az államnak a múlt évből áthozott activ vagyona lett megcsonkítva illetőleg azon összeggel a múlt évi hátralék kevesbítve. Vagy vegyük a 1869-ki „szállományokat" amely czimen előirányoztatott 71,500 frt — krt befizettetett azonban 102,481 „ 85 kr. ha tehát az előirányzat a lerovással hasonlittatik össze, az eredmény . ) '. '. 30^981 frt 85 krral kedvezőbb; a mi pedig szinte nem áll, miután a lerovás közt . . . . . . . 34,999 frt 92 kr. miilt évi hátralék van, az az: a valóságos eredmény • \ 4,018 frt 07 krral KÉPVH. IROMÁNY 1869/72. XIV 7