Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.

Irományszámok - 1869-1351. Részletes jelentés az 1870-ik évi államháztartásról, az államvagyonról, az államadósságok ellenőrzéséről és az azok körül szerzett számviteli tapasztalatokról

• 22 1351. SZÁM. ez észrevétel teljesítésének ismételt sürgetése annál inkább elmulas/thatlan, mert ugy látszik, hogy a hadbiztosságok e részben — a mint az 1871. július hóra szóló számadásokból kivehető, mit sem tettek — több zászlóaljnál a pénztári maradvány sokkal nagyobb levén akkor is, mint a szabályszerű egy havi kiadási összeg, a mi okból az államnak tetemes tőkéje marad lekötve OK nélkül, még ő a kölcsön vett pénzért drága kamatot fizet, Függőben maradtak még az állami számvevőszéknek több utalványozási jegyzékek, számadási okmányok, ós szerződésekre vonatkozó észrevételei, melyekre választ megsürgetós daczára sem nyerhetett. Az állami számvevőszók figyelmébe ajánlotta végre a honvédelmi ministeriumnak azon körülményt, hogy a közös hadseregnél a ruharaktári intézetekhez kinevezett tisztek hivatalviselése békealkalmaz ásnak (Lokál Friedens-Ausstellung — lásd 1871. évi 14. számú rendeleti lap II. szakasz, 22. §-át) tekintetik, mely alkalmazásban a törzstisztek tulajdon lótartásra nem levén kötelezhetők, illetékeikbe lóelesóg és ló-átalány nem is adatik; (lásd illetékszabályzat 1871. évi kiadás 13. oldal 4. §-át) a mi állami költségvetésünkbe pedig e járandóságok is előirányozva vannak; továbbá : hogy hasonló eset fordul elő a fegyverraktárnál, hol egy lovas alezredes van a költsógvetósbeu előirányozva, illetőleg alkalmazva, és még ezen felül a ruharaktári parancsnok 40 frt havi pótdijt huz, holott ily kiváltságos pótdij-engedólyezést béke idejón az illetókszabályzat nem ismer, a honvédségről szóló 1868. évi XLI. t. czikk szerint pedig a honvédség tisztjei ós legénysége szolgálatuk' idő tartamára béke idejón ugy, mint hadkészültségben ós háború idején, ugyanazon illetékben részesülnek, a milyenben a közös hadseregbeliek. Miután az állami számvevőszék a honvédelmi ministeriumnak f. évi július hó 5-ón 15937. sz. a kelt átiratában foglalt indokait kielégítőknek nem találta, különösen a honvédelmi minister azon megjegyzésére, hogy miután a költségvetési tételek törvényhozásilag jóváhagyattak, azoknak törvényszerű igénybevétele számvevői nehózményre indokot nem szolgáltathat, — az állami számvevőszék kötelességének ismerte visszaválaszolni: hogy e megjegyzést csak annyiban fogadhatja el, a mennyiben . tagadhatatlan, hogy az állami számvevőszék a törvényhozásilag megállapított költségvetési tételeknek törvényszerűsége ellen kifogást tenni jogosítva nincs, nem lehet — hanem, hogy a mire az állami számvevőszék jogosítva, sőt kötelezve van, azaz, hogy az 1870. évi XVIII. t. ez ós különösen a legfelsőbb jóváhagyást nyert „ideiglenes ügyrend" 17. §-a 4. pontja értelmében a számadások, illetőleg a számadási okmányoknak számszerinti megvizsgálásán kivül, különösen azon sokkal fontosabb kórdós megbírál ásába bocsátkozzék, vájjon a ministerium kellő takarókossággal rendelkezett-e kiadási Vitele fölött? igen, vagy nem? s ha nem, mi módon lettek volna a költségek megszoríthatok? ós hogy magasabb szempontból kiindulva, az állami számvevőszék nemcsak arra érzi hatáskörét kiterjesztettnek, hogy megítélje, vájjon bizonyos tétel bir-e törvényszerű fedezettel, vagy nem? mert ez az első s legkönnyebb része mindazon feladatoknak, melyeket megoldani kötelessége, hanem hivatva van megítélni: vájjon a költségek szükségesek, czélszerüek-e ? ós megfelel nek-e az okszerű gazdálkodás követelményeinek? a vitás pontokra vonatkozó ellen észrevételeit ezek után a honvédelmi minister urnák még egyszer figyelmébe ajánlotta, ós éppen azért, mert a fedezet törvényhozásilag volt megállapítva, az állami számvevőszék kötelességót bevógzettnek találja azzal : hogy ez ügyet az országgyűlés előtt felemiitette.