Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.
Irományszámok - 1869-1351. Részletes jelentés az 1870-ik évi államháztartásról, az államvagyonról, az államadósságok ellenőrzéséről és az azok körül szerzett számviteli tapasztalatokról
14 1351. SZÁM. megtakarítása pedig ugy nemzetgazdászati, mint egyszerű pénzügyi tekintetekből is épen káros, a mennyiben nagyon óhajtandó lett volna, a vasúti kölcsönből folyósított hitelt, a kötvények kibocsátásával szerzett pénzt nem hevertetni, hanem a törvényhozás által kijelölt hasznos beruházásokba befektetni. 1870-ben a vasúti kölcsönből a magyar-belga gép- és magyar-svájczi vaggongyár megvételére 1,080.000 frt. lett fordítva. Miután a költségvetési törvény e czélra hitelt nem nyitott, s annak megvételéről az állami számvevőszók értesítést nem nyert, sem magának értesítést az azokra vonatkozó tárgyalásokról az utalványozási jegyzékekből, vagy más utón nem vehetett, a pénzügyminister urat felszólította, hogy az ezen vételre vonatkozó szerződóst és egyéb adatokat a számvevőszékkel közölje, minélfogva ez ügynek tárgyalása függőben maradt. A hivatalnokok illetékeinek utalványozása körüli eljárás ezen ministeriumnál nem egyforma a többi mimsteriumok részéről elfogadott eljárással. Az annyira nélkülözhetlen egyöntetűség, de maga a rend is megkívánja, hogy az állam tisztviselői egy ugyanazon szabályzat alatt álljanak ; — a miért is több rendbeli felszólalás következtében a pénzügyminister utján e czólból tárgyalás indíttatott meg, — az eredményről azonban az állami számvevőszék mind ez ideig értesítve nincs. A közmunka ós közlekedési ministerium 1023/eln. sz. 1871. július 23-án kelt átiratában arról órtesitó az állami számvevőszéket, hogy miután a vasútépítési igazgatóságnál (a központi állampénztár kezelésében szokásos eljárással ellenkezőleg) ez ideig az a gyakorlat áll fenn, hogy az illető óv folyamára kért, jóváhagyott ós kirendelt hitelösszegeknek az óv bevégeztével fenmaradott részletei, mint a következő év kezdetén rendelkezésre álló cselekvőség vitetnek át; ennélfogva ezen számadási ágra nézve — nem lévén pótkezelés — pótkezelósi kimutatást nem terjeszthet az állami számvevőszók elé. — Az állami számvevőszók nézete a fentebb jelzett nézetektől egészben eltérvén 1871. augustus hóban kelt 311/eln. sz. átiratában a közlekedési minister ur előtt kijelentette, hogy számviteli rendszerünk, az országgyűlés eljárásának szelleméből volt következtetés értelmében, hitelma-adványokat, vagy hitelátvezetéseket csak azcn esetben ismer, ha erre a törvényhozás részéről külön felhatalmazás adatik; a mint ezt igazolja azon körülmény is, hogy a szabályos budgetóv tartama alatt fel nem használt hitelmaradványok csak a jövő évi költségvetésbe való felvételük után válnak felhasználhatókká, különben pedig elévültnek, illetőleg maga az összeg megtakarítottnak tekintik; továbbá: Az 1868. és 1869-ki zárszámadások tanúságot tesznek a mellett, hogy e tekintetben a vasútépítési igazgatóságot illetőleg sem történt kivétel, s különben is, midőn a törvényhozás egy bizonyos öszszeget engedélyezett, sezenösszeg egy óv költségvetésébe szerepel: ez által törvényes kifejezést ad azon várakozásának, hogy az illető vasútvonal az engedményezett összeg erejéig még abban az évben ki is fog építtetni. A dolog természetében fekszik végre, hogy oly munkákra, a melyeknek kiépítése egy óv alatt lehetetlen, vagy nem szükséges, kormány ós országgyűlés csak bizonyos évi részleteket előirányoz, illetőleg szavaz meg, a mint ez tényleg p. o. a vámháznál, posta ós távirdai háznál stb. meg is történik. Az állami számvevőszók ezen elvekből kiindulva, idézett átiratában kijelenté, hogy oly kiadásokat, melyek előbbeni években megszavazott hitelek rovására ujabb költvégvetósi hitel nólk ü 1 számoltatnak el, hiteltulhágásoknak lesz kénytelen tekinteni, mint ilyeneket fogja kimutati! 1 ', a mint azt ez évi zárszámadásban is kimutatta. A közmunka és közlekedési ministerium kezelése alatt a vasutakon kivül kevés értékkel bíró államvagyon létezik. A vagyonleltárba ezen ministeriumnál csak a bútorok, továbbá az ut és vizépitósnól ha. niálatban levő műszerek vétettek fel, minthogy a tengeri kikötőknél létező hasonló ingóságok értéke eddi* nem mutatott ki, az utkaparó házak, szertárak, a folyamok melletti felvigyázó lakok ós szertáraknak kimutatott értékét pedig, — miután ezen vagyonrészeket az utak ós folyamok tartozókainak tekinti
