Képviselőházi irományok, 1869. XIV. kötet • 1351-1372. sz.
Irományszámok - 1869-1351. Részletes jelentés az 1870-ik évi államháztartásról, az államvagyonról, az államadósságok ellenőrzéséről és az azok körül szerzett számviteli tapasztalatokról
10 1351. SZÁM. egymáshozi aránya a sóanyag kezelési kimutatások hiánya miatt biztosan meg nem állapitható, — gátolja ezt különben azon körülmény is, hogy a szállítás ós eladás módja 1870-ben nagy változásokon menvén keresztül, biztos következtetésekre a kellő alap hiányzik. Míg ugyanis a sószállitást és az eladást Magyarország számára Marmarosból a Tiszától 1868. ós 1869-ben a cs. k. sz. hitelintézet eszközölte, és a sóvevők által megtóritendő költségeket is maga viselte, az államnak csupán az aknaárat fizetvén, — mig továbbá a külföld számára szükségelt sót ugyanazon hitelintézet szállította, a költségeket azonban az állam viselte — 1870-ben ez üzleteket sokkal több helyen kir. hivatalok házilag kezelték, ellenkezőleg mint Erdélyben, hol a sószállitás 1868. és 1869-ben házilag, 1870-ben pedig magánvállalkozó által volt teljesítve. A sószállitási és eladási tiszta költségek tettek 1868-ban 1 869-ben 1870-ben 1.295,439 frt í/741,782 frt 2.869,336 frt volt pedig előirányozva .... 807,135 frt 1.716,792 frt 2.453,737 frt az eredmény tehát kedvezőtlenebb . 488,304 frt 24,990 frt 415,599 frt eladásra előirányoztatott .... 2.203,667 2.430,018 2.670,550 mázsa tehát az előirányzott költségből esik egy mázsára 36 62 / 100 ™ 6i / 100 9 1 7ioo krA két előbbi évre, (a mig t. i. a viszonyok nem változtak) előirányzott költségeknek összehasonítása mutatja, hogy az 1868-ki előirányzat, a tényleges szükséglettől messze maradt, a hiteltúlhágásra e hiányos előirányzat, s nagy részben növekedett sófogyasztás, 1869-ben pedig határozottan a növekedett sófogyasztás adhatott okot; az 1870. évre mutatkozó eltérés pedig, csakis az előbb érintett változott viszonyok folyománya lehet; megjegyezvén, hogy miután a fentebbi 3 évben elszállított ós eladott sómennyiség ismeretlen, ennek a tényleges költséghez való viszonyítása sem teljesíthető. A sójövedék a termelést is beleértve. 1868-ba n . 1869-ben_ 1870-ben 9.429,984~frt 9.557,102~irt 9,973.248 frt tiszta jövedelmet mutat fel. E jövedelmek évenként mintegy 80,000 írttal kisebbedtek volna ugyan, ha Magyarország által Gácsországból és Horvátország által a lajtántuli tartományokból kapott só kiállítási ára megtérítve lenne, a-mi eddig az előbbire nézve egészen elmaradt, és az utóbbi is csak csekély részben törtónt meg azért, mivel a lajtántuli kormány a felszámításokat még meg nem küldötte, mindazonáltal kétséget nem szenved, hogy a só utáni jövedelem évről évre gyarapodik, és hogy különösen az 1870. évi eredmény jelentékeny emelkedést mutat fel. A gyarapodást, a mennyiben ez a meglevő adatokból következtethető, a sófogyasztás növekedése, utóbbi évben pedig még azon intézkedés is eredményezte, hogy ekkor a sóeladás, és részben a szállítás is kir. hivatalok által háziag kezeltetett; mig ez az előbbeni években bizományikig eszközöltetett megjegyezvén hogy az 1870-ik évi jövedelem még nagyobbnak mutatkoznak, ha a házi kezelés első berendezésének költsége külön vétetnék tekintetbe, és ha a séanyag és üzleti szerek készlete minden hivatalnál tudva és kimutatva lenne ; ez azonban a marmarosi, kolozsvári, diósgyőri, kerület összes hivatalainál, a pesti kerület 18 hivatalánál, a horvátországi hivataloknál meg nem törtónt, minélfogva a sóanyag- ós üzleti szerek készlete a zárszámadásba nem is volt felvehető, noha ez, különösen a marmarosi és a Tisza mentében felállított nagyobb hivataloknál jelentékeny értéket képviselt. d) Dohányjövedék. A dohánygyártás és beváltásnál azon mozzanatok érdemelnek kiváló figyelmet, melyek egyrészt a nyers anyag és gyártmányok beszerzésére, másrészt pedig az ezek elárusitásából előállott jövedelemre
