Képviselőházi irományok, 1869. XIII. kötet • 1247-1350. sz.
Irományszámok - 1869-1348. A magyar királyi állami számvevőszék jelentése a magyar királyi ministerelnökhöz, az 1869. évi állami zárszámadásnak megvizsgálásáról
1348. SZÁM. 347 számittatnak el; jelesül : 1869-ben tőzsdei árfolyam szerint számítva lettek kimutatva a vasutkölcsön és a kamatbiztositási alap kezelésében előforduló értékpapírok, a többi kezelési ágaknál pedig névértékben. A jelenleg érvényben álló számviteli rendszer szerint a kötvények a naplókban névértékük szerint fejezendők ki; mikép lehessen azoknak elszámolását vezetni, hogy a fennjelzett következetlenségtől óva maradjunk, s a mellett az államvagyon tisztasága képzeleti értékkel ne zavartassék, valamint átaiában az államháztartás számadásainak okszerű ós egyöntetű elvek szerint való berendezésére megkívántató intézkedések, lételöket az 1870. évi XVIII. t. ez. által elrendelt uj számviteli rendszer megállapításától, illetőleg életbeléptetésétől várják. Az állami számvevőszók a vasúti kölcsönt és a kamatbiztositási alapot illetőleg az 1868. évi zárszámadás vizsgálatáról előterjesztett jelentésében felsorolt, még ez ideig részben fennálló okoknál fogva, határozott ítéletet nem mondhat; mindamellett, a kimutatott eredmények számszerinti helyességének elismerése mellett részéről meg volt állapitható, hogy a zárszámadás X. füzetének 72. és 73. lapján felsorolt tételek a pénzűgyministerium hitelszámvevősógének kimutatásával, különösen pedig az ugyanott felsorolt követelések és tartozások összesóge, a fennt nevezett számvevőség főkönyv zárlatainak kivonataival egyezők; megjegyezvén, hogy a zárszámadás részletezésének fönnidózett lapja, a vasút kölcsön 1869. évi eredményeit tartalmazza, míg ugyanazon füzet 68. és 69. lapjain található részletezett építési számla, az összes müveletet annak kezdetétől 1869. év végéig tünteti elő. A X. füzet 78. és 79. lapján foglalt kamatbiztositási számlának 7. tótelére vonatkozólag, továbbá szükségesnek tartja az állami számvevőszók megjegyezni: hogy a 6. tétel alatti részvények árfolyama után előállott nyereségből származó, és ennélfogva a kamatbiztositásási alap javára irt 1.367,067 frt 50 kr. összeget végleges és az alap pónzerejét gyarapító jövedelemnek nem tekintheti, mivel ezen összeg a tiszavidéki vaspályatársulattól az 1868. LI. t. ez. értelmében átadott részvénytőkének név és tőzsdei értéke közti különbözetet képezi, mely különbözet, miután a kérdéses részvények az év folytán tényleg nem értékesíttettek, jövedelmet nem is idézhetett elő, hanem miután e kötvények az év végén készletben maradtak, — s csakis az értékpapírokban kimutatott maradvány emelésére lehettek ós voltak hatással. Ezen, a név ós tőzsdei érték közti különbözetet nem fogadhatta el az 1869. óv jövedelméül az állami számvevőszók: mert a zárszámadás alapját képező pénztári naplók ezen kötvényeket névértékben hozván, azokat a zárszámadásba árfolyam szerint, azaz magasabb értékkel, nem lehetett felvenni a nélkül, hogy az állami számvevőszók egyszersmind ki ne tegye magát azon, talán nem is igazoihatlan szemrehányásnak, hogy t. i. a zárszámadás nem hű képe az annak alapját képező pénztári naplóknak, mert ugyanezen zárszámadásba, ugy mint 1868-ban, névérték szerint vétettek fel azon kötvények is, melyeknek árfolyama a névértéknél 25—40°/ 0-kal alantabb áll, következőleg nem lett volna igazolható: hogy a magasabb árfolyamot előtüntető kötvények az árfolyam, a kisebb árfolyamú kötvények ellenben a névérték szerint vétessenek fel, s igy a jövedelem illetéktelenül emeltessék. Szükségesnek tartja az állami számvevőszék még megjegyezni, hogy a vasúti kölcsönalapnál szintén árfolyam szerint kimutatott kötvényeket azért aem változtatta át, mert azoknak névértéket maga a kormány már a kibocsátáskor sem tulajdonított, ós mert a vasúti kölcsön kezelési eredményei csakis a pénztárra, és nem a jövedelemre vagy költségre hatólag lettek kimutatva. A fennebb előadottaknál fogva az 1.367,067 frt 50 kr a számadás megzavarásának elkerülése végett érintetlenül meghagyatott ugyan, ideiglenes jellegénél fogva azonban az átfutó kezeléshez soroztatott, az előirt jövedelem pedig, melyről egyébként alább leend szó, a fennebbi összeg erejéig leszállittatott. A földtehermentesitósi adósságra nézve az állami számvevőszék csak annak fölemelitósóre szorítkozik, hogy az ezen alap javára Magyar- és Erdólyországban befolyt adó részlet 1868-ban 13.191,874 frt 98 kr 1869-ben . ..... 16.464,693 frt 32 kr összesen 29.656,568 frt 30 kr volt, a minek ellenében a földtehermentesitósi adósság tényleges szükséglete 44*
