Képviselőházi irományok, 1869. XIII. kötet • 1247-1350. sz.

Irományszámok - 1869-1347. A magyar királyi állami számvevőszék jelentése a magyar királyi ministerelnökhöz, az 1867. évi kezelési kimutatásoknak és az 1868. évi állami zárszámadásnak számtani megvizsgálásáról

1347. SZÁM. 335 mely a zárszámadás 24. és ^5. lapoldala 13. és 14. tótele alatt felvéve találtatott. A vasút kamat-biztositási alapra vonatkozólag, továbbá megállapittatott, hogy a maradvány 1868. óv kezdetén (zársz. 24. lap 2 tétele alatt 6.341,075 frt 2Vf

2 kr. a bevétel (XI. füzet 32. lap) . 1.496,951 frt 82% krral. összesen 7.838,027 frt 04 krral. . a kiadás (XI. füzet. 32. lap) ...... . . . 2.749,150 frt — vétetett fel, az év végéveli maradvány 5.088,877 frt 04 kr a zárszámadás 24. lap, 2. tótele alatt helyesen lett kimutatva. Megállapittatott továbbá, hogy a XI. füzet 24. ós 25. lapoldalának 2. tétele alatt felvett 232,359 frt 45 kr az északi vasút számadásában előfordul, valamint: hogy az ugyanazon lapoldal kiadás 4. tótele alatt felvett 92,327 frt 04 kr a vasut-kölcsönnek az északi vasút javára szolgáló tartozását képviseli; mely onnan ered: hogy az utóbb nevezett vasút jövedelmeiből a 24. lap 5. tételének tanúsága szerint beszállittatott 400,000 frt — még a 27. lap 13. tétele szerint félévi tiszta jövedelme csak 307,672 frt 96 krból állott; a beszállítás és jövedelme között az ugyanazon lap 14. tétele alatt található többlet tehát . . . 92,327 frt 04 kr. a követelések sorába felvétetett (zárszámadás 26. lap, 10 tétel). A kéznél levő iratokból kitűnt továbbá: hogy az eladott nagyvárad-kolozsvári vasutórt befolyt és a XI. füzet 76. ós 77. lapoldal 1. bevóteli tótele alatt jelentkező 1.943,899 frt 82 kr. Wodiáner Mór bankárnál Bócsben lett befizetve, ez összeg tehát nem közvetlenül az állampénztárnál fizettetvén be, a zárszámadásban lett felvétele csak az által indokolható, hogy a zárszámadás a vasut-kölcsön összes pénzműveleteinek lehető hű kópét kívánta előállítani. Könnyebb tájékozás végett megemlittetik továbbá: hogy a XI. füzet 78. egész 107. lapoldaláig terjedő részletezés, a 76. és 77. lapoldalon látható sommázat 1—8. tételeinek indokolására szolgál; az ugyanezen lapoldal 9, tétele alatt jelentkező összeg pedig a 26. ós 27. lapoldal 1. tétele alatt az ószaki vasút számadásába ment át, egyrészt ellátmányként, mint bevétel, másrészt pedig, mint ezen vasút tartozása a vasút kölcsön irányában. A zárszámadás részletezésének XI. füzetében felsorolt „rendkívüli bevételek" sorában találtattak oly természetű tételek, melyek a két állam pénzügyi ministeriuma között 1867. óv martius 8-án keletkezett egyezmény 19. pontjában körvonalzott és kölcsönösen elismert közös követelések tárgyát képezik. Ezen, — egyébként a hetes bizottság jelentésének 17. lapján 12. fejezet c) pontja alatt is felsorolt, — közhasznú vállalatoknak adott előlegekből, javadalmazásokból, segélyezésekből, valamint ínség kölcsönökből és ehhez hasonlókból eredő bevételeket illetőleg cselekvő követeléseket az állami számvevőszók még ez időben a magyar állam elvitázhatlan tulajdonául nem tekintheti, — következőleg az ezekből "származó pénzkezelés eredményeknek a magyar államkincstár kizárólagos tulajdonát képező eredményekkel, az 1868. évi zárszámadásban történt egyesítését annál kevésbé látja indokolhatónak, mert azon körülménynél fogva, hogy a zárszámadásban az államvagyon tiszta álladékának megállapítása szükséges, ezen feladat csakis a kétes tótelek elkülönítése mellett érhető el; és mert világos, hogy azon esetben, ha a jelenleg, — magyar pénzügyi kezelés alatt álló közös természetű tótelek a bekövetkezendő felosztásnál csak részben fognák a magyar kincstárt megilletni, a túlfizetés erejéig a vagyonállapot csökkenni fog. Noha az állami számvevőszék a közös activákra vonatkozó tárgyiratok birtokában nincsen, mint hogy a pónzügyministernek f. évi márczius hó 4-ón 5093. sz. a. kelt, az állami számvevőszékhez intézett átirata szerint a leszámolás még be n

em fejeztetett, — kötelességéül tekintette mégis az