Képviselőházi irományok, 1869. XII. kötet • 1148-1246. sz.

Irományszámok - 1869-1243. Törvényjavaslat a dohányjövedék tárgyában

424 1243. SZÁM. A beváltási áraknak 3 évre megállapítása már az 1851. évben kiadott dohány-egyedárusági rendtartásban lett elvül kitűzve, s csak mióta a magyar törvényhozás a dohányjövedéki törvényt évről évre szavazta meg, kellett azokat mindenkor csak egy évre megállapítani. A gyakorlat azonban megmutatta ennek káros voltát, mert uj termelők rendszerint csak akkor jelentkeznek, ha az áraknak legalább minimál összegeire nézve több évre biztositvák. A dohány osztályozásánál mérvadó mintacsomagok, a múlt évig csak a beváltásnál ós ott is a beváltó hivatal javaslatára állapíttattak meg. A múlt évben lett legelőször gyakorlatba véve a szakbizottság azon kívánsága, hogy a beváltó hivatalok körzeteinek különböző helyeiről dohánymintacsomók küldessenek be, az azon évi termés különböző nemeiből. A beküldött dohányokból az osztályozást a beváltó-hivatalnok 5 megbízott termelő jelenlétében s véleménye meghallgatása mellett eszközölte ós a pénzügyminísteriumnak végmegállapitás végett beterjesztette. Ezen eljárás igen czólszerünek mutatkozott, minthogy a termelők ez utón leginkább értesülhetvén azon kellékekről, melyekkel termesztményeiknek jobb osztályba soroztathatatás végett biniok kell, jobb mivelósre serkentettek, s az osztályozás megállapításába magok folyván be, a kincstár iránti bizalomban is megerősíttettek. Azon intézkedések tehát, melyeket a törvényjavaslat 37. §-a tartalmaz, szerzett tapasztalásokra lóvén fektetve, azoknak a törvényhozás általi elfogadása, a dohánymivelós érdekében eléggé ajánlható nem. A dohánymivelós előmozdítására jótékony hatású a 49-ik §. azon rendelete is, mely feladatául tűzi ki a dohánybeváltási közegeknek, a dohánytermelés megfelelő művelésére, minden vidék számára a jónak bizonyult dohánymagnak beszerzésére ós terjesztésére, a dohánylevelek helyes szárítására, kezelésére, válogatására ós csomagolására hatni. Minthogy a dohánybeváltási közegek leginkább hivatvák, hogy erre hassanak, már a szakbizottság is óhajtandónak vélte kijelenteni, hogy a beváltó hivatalok vezetői közvetlen érintkezésben legyenek a termelőkkel, a pénzügyőrség pedig tisztán a csempészet meggátlására szorítkozzék. Ezen §-ban, valamint a fenntebb jelzett 33. §-ban érvényesítését találja a szakbizottság azon ajánlata, hogy a termelők a vidék talajához alkalmas egyfajta dohánymaggal ültessék be földjeiket, és a regié igyekezzék őket mintakertószeteiben termelt maggal ellátni. A törvényhozásnak ós a kormánynak méltó gondoskodását igényli a kivitelre való dohánytermelés, valamint a külföldről való kivitelnek közvetítése is. Ö Felségének 1860. óv mártius 27-ón kelt legmagasabb elhatározásával kiadott intézkedései, a kivitelre való dohánytermelést a kincstár számára való dohánytermeléssel egyenjoguvá tették ugyan: a jövedéki felügyeletre vonatkozó több szabály azonban a dohánykivitelre termelőt terményének kellő kiképzésében, valamint kezelésében gátolta, s azonfelül kónyzeritette terményén az erre kikötött határidőben túladni, a nélkül, hogy neki alkalom nyújtatott volna azt addig, mig az eladóra előnyös viszonyok beállanak, másutt elhelyezni, illetőleg arra szükség esetében pénzkölcsönt felvenni. Ezen megszorító intézkedések következők voltak : 1. hogy külföldre csak ott volt szabad termelni dohányt, a hol az előbb a kincstár számára termeltetett, 2. hogy a dohányt átaljában január végével, azon körzetekben pedig, hol dohánybeváltó hivatal létezett, azon napon kelleft csomózva beraktározni, melyen a kincstári dohánybeváltás kezdődött, 3. hogy a termelésre következő óv május havától kezdve a dohányt csak bálozva, hivatalos zár alatt lehetett tartani, 4. hogy a kiviteli dohánytermelők, kik dohányaikat april haván tul raktáraikban tartani akarták, dohány-kereskedelmi engedélyt voltak kénytelenek kieszközölni, és végre 5. hogy ezen határozványok meg nem tartása esetében szigorú büntetések voltak kikötve, azon