Képviselőházi irományok, 1869. XII. kötet • 1148-1246. sz.

Irományszámok - 1869-1243. Törvényjavaslat a dohányjövedék tárgyában

414 1243. SZÁM. Ezen illeték fizetési módjáról. 115. §. a) A kincstári raktárakból származó dohánygyártmányoknál, a fogyasztási illeték az eladási árban már bennfoglaltatik. b) A saját használatra engedély mellett termelt, vagy a 92. §. értelmében saját használatra kiadott dohányokért a fogyasztási illeték a 92. §. rendelete szerint vétetik meg. c) A külföldről engedély mellett behozott dohányért a fogyasztási illeték — vámdijazás alkalmával, engedélyi illeték czime alatt szedetik be, s annak összege a vám-árszabásban foglaltik. d) Minden esetekben, mikor a fogyasztási illeték (engedélyi illeték) jövedéki kihágások esetében a bíróság kiszabása alapjául vétetik, ezen fogyasztási illeték; a) külföldi nyersdohányért és gyártmányokért a vámszabásban kitett illeték összegekkel: b) belföldön termelt dohánylevelekért ós belföldi vágott dohányért bécsi fontonként 80 krral minden másnemű belföldi dohánygyártmányért a vámárszabásban dohánygyártmányokra szabott engedélyi illeték összegében állapittatik meg. Dologi kezesség. 116. §. Azon dohány, mely belföldön termeltetett vagy készítetett, vagy külföldről behozatott, zálogul szolgál az arra eső fogyasztási illetékért. A fogyasztási illeték fizetése iránti kötelezettség. 117. §. A fogyasztási illeték fizetésére a 91. és 92. §§-ban már érintett egyéneken kivül köteles mindenki : a) a ki dohányt a kincstár, vagy annak bizományosai raktárából vesz: b) a ki dohányt külföldről behozat; c) a ki az állam kizárólagos rendelkezésére fenntartott dohányt ettől oly cselekvóny vagy mulasztás által elvonja, mely neki mint jövedéki röviditós, bűntársaság vagy bünrészesség, vagy mint röviditósi kisérlet beszámítható; d) a ki tudva olyan dohányra tesz szert, mely a kincstár kizárólagos rendelkezése alól törvényellenesen elvonatott. Személyes kezesség a fogyasztási illetékért. 118. §. Ezenkívül a fogyasztási illetékérti kezesség a következő esetekben áll be: a) ha valaki, a ki a kincstári vagy jövedéki felügyelet alatt álló raktárból dohányt fuvarozásra, s valamely jövedéki hivatalhoz állításra átvett ós kötelezettsége szerint ki nem mutatja, hogy a dohány a kijelölt hivatalhoz állitatott, köteles a mennyiben a sikkasztó kideríthető nem lenne, az elveszett dohányért, a fogyasztási illetéket megfizetni, ha csak be nem bizonyítaná, hogy a hivatalhoz nem állított dohány előre nem látott esemény következtében semmisült meg. Ezen határozmány akkor nem alkalmazható, ha a szállítás a kincstárral kötött szerződés alapján törtónt, a melyben a hiányokért járó megtérítések meghatározvák; b) ha hivatalos felügyelet alatt álló magánraktárakban elhelyezett nyers dohánynál nem igazolható hiány fedeztetik fel, a beraktározott dohány tulajdonosa, közraktárakba elhelyezett dohány mennyiségeknél pedig a közraktár vállalkozó vagy vállalat kezeskedik a hiányzó dohányra eső fogyasztási illetékért, még azon esetben is, ha a jövedék bűnvádi eljárásra alapul szolgáló cselekmény vagy mulasztás ellene bebizonyítható nem lenne. Ily esetekbeu a fogyasztási illeték a 115. §. d) pontjában kiszabott mérvben fizetendő.