Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.

Irományszámok - 1869-1096. A kilencz osztály előadóiból alakult központi bizottság jelentése az igazságügyminister által előterjesztett 786-ik számu törvényjavaslat tárgyában - 1869-1097. Törvényjavaslat Magyarország cziméről

1097. SZÁM. 85 Syntagma VI. T. 6 ábr. ós VII. T. 1 ábra). Itt a pólyákon ballagó oroszlánok láthatók: miért is e pólyákat folyóknak tartani nem lehet s igy téves azon nézet, mely szerint Verbőczy után a pólyákat hazánk főfolyói képének tekintik. Mi módon jutott a pólya Magyarország czimeróbe, vájjon nem Margit, III. Béla franczia születésű neje hozta-e be hozzánk hazájából, hol a pólya, mint a heraldika egyik legegyszerűbb alakja, számtalanszor előfordul a legkülönbözőbb czimereken. Egyébiránt a pólyás czimer más országokban is igen gyakran fordul elő, igy a nápolyi Caraffa grófi család is használja, még pedig három ezüst pólyát vörös mezőben (1. Siebmacher's grosses Wappenbuch [I-tes Supplement Tab. 12.) ellenben miért tűnt le az oroszlán II. Endre után nemcsak a pólyákról, hanem általán az ország- ós Árpádházi czimerről ? ennek okát történelmünkben nem találjuk, de hogy XIII. század 5-ik tizede óta csak is az egyszerű pólya tekintetik az Árpádház czimer alakjának: ezt e ház valamennyi ránk maradt emléke bizonyítja. Tekintve a két alkatrósz közti viszonyt, eredetileg a kettős keresztnek adatott az elsőbbség a pólya fölött, I. Mátyás király koráig ; mert, midőn mindketteje megjelent együtt, amaz nagyobb mérvben és díszesebb helyen volt előadva. E szokás ingadozni kezd ugyan már Zsigmond alatt, hanem mégis csak ugy, hogy a királyok czimere többségén, kivált a pecséteken, az elsőbbség még gyakrabban a kettős keresztnek adatik; de I. Mátyás óta a mai szokás áll be, kivált az osztrákház alatt, mig Bocskay István és Bethlen Gábor, kik a maguk és Erdély czimerón kivül a sajátkópi Magyarországét is használták, még a XVII. században is a kettős kereszt a nógyezett (quadrirt) paizs első, a pólya pedig harmadik helyen jelenik meg (1. Bedeus: die Wappen u. Siegel d. Fürst. v. Siebenb. 1838). Eleinte a kettős kereszt egyszerű zsámolyon áll, vagy hordott keresztként póznába illesztendő hegyes alsó véggel adatik elő; a hármas-halomnak első megjelenését (Perena pecsétének csekély domborodását annak még nem tarthatjuk.) Ágnes királyné ós Ottó király pecsétjein látjuk. Mindkettő bajor születésű, Bajorországban pedig a hármas-halom mindennapi, miből világos, hogy azt nem tekinthetjük Tátra, Fátra, Mátra képének. A számfalan czimeren előforduló hármas-halmot sok heraldikus kálvária-hegyének tartja; többnyire pedig egyenesen az itt emelkidő vagy növekedő állatnak egyszerű állványaként van használva. A hármas-halom ós kettős kereszt közti koronával elég korán találkozunk: ugyanis már I. Lajos király egyik érmén, de későbben ez ismét kiment a szokásból, mely csak is I. Mátyás óta vált állandóvá. E korona mindig a középkori liliomos volt. Ily középkori liliomos koronát tettek fel az egész czimerpaizsra is, még pedig ide s tova máris az Árpádházi királyok; még határozottabb pedig I. Lajos koronás vérté egy „pro Sclavonia" vert érmén, továbbá egy pecséten, melynek közirata „Sigillum Eegnicolarum hungarie" s mely egy 1385-ben kelt okmányon látható (1. Pray Synt. X. T. 9. ábra). A magyar királyi koronát a pecséteken csak lassan-lassan kezdték másolni. Éhez némileg, de csak némileg, — kettős abroncsával és félkörű lemezkóivel, — hasonlít II. Ulászlónak pecsét-czimere (1. Pray XIII. T. 4. ábra). Koronánk hűbb képe azonban csak is az osztrákház alatt lett szokásos. A paizs- és koronatartók is változtak. Legrégibb vórttartóként tekinthetjük a sárkányt, Róbert király egyik pecsétén (Pray 1. T. 6. ábra) későbben kedvencz struczmadara is -megjelenik e szereppel, ép ugy griff is, sőt I. Lajos és Mária királyné pecsétén, a struczon kivül, meztelen nő által tartott "paizsot is látunk (az előbbit L Pray II. T. 1. ábr., az utóbbit az országos levéltár egyik pecsétén,) Még későbben állandó vórttartó alakká az angyal lett. Ilyennel találkozunk Zsigmond király egyik pecsétén (1397-ben) az angyal itt az általa tartott vért fölött jelenik meg. Erzsébet királyné pecsétén (1441-ben) egy angyal tart két vértet, a magyar és az osztrákpólyán. Három angyalt paizstartóként először használt I. Mátyás király úgynevezett „sigillum majestaticum"-án, s e szokást megtartotta II. Ulászló is. Országos czimerünknek vérttartójaként tehát három angyalt tekinthetünk. A -ürályhágóntuli Magyarország három nemzetét képviselő czimer sokkal későbbi eredetű, semmint az anyaország czimere. A magyar nemzetnek lobogóján a sas már 1321-ben jelenik meg ugyan és valószínűleg innen ment át a czimerbe, de a szász nemzet legrégibb czimere nem a mai, hanem, nevezetesen Nagy-Szebenó,