Képviselőházi irományok, 1869. XI. kötet • 1081-1147. sz.
Irományszámok - 1869-1115. A „tizenötös bizottság” jelentése az „ipartörvényjavaslat” tárgyában
1115. SZÁM. 181 lékelve van szerencsém bemutatni, tiszteletteljesen megjegyezvén, hogy az az ipar- ós kereskedelmi minister közremunkálásával jött létre. A törvényjavaslat az észszerű „iparszabadság" elvére van fektetve, azon elvre, mely szerint iparűzésre mindenki jogosulva lóvén, nemre való tekintet nélkül a magyar korona területén bárhol, egy vagy többféle ipart, egy vagy több helyen önállóan űzhet egyszerű bejentés mellett, tehát függetlenül a hatósági engedélyezéstől. Az engedélyezési rendszert a bizottság mellőzte azért, mert az az egyén szabadságát a saját képességével, tevékenységével, vagyonával való rendelkezésben, sőt közremunkálási önelhatározásában is szükségtelenül korlátozza, s mert azon köztekintetek, melyek némely iparágak gyakorlásánál különösebb figyelembe vételt méltán követelnek, kielógitőleg megoldhatók a nélkül, hogy az : .par megkezdését előzetesen már oly feltótelektől kelljen függővé tenni, melyeknél fogva az meg is tagadható, miáltal az iparűzésre vállalkozó esetleg a kereset és órdemelhetés teréről le is szoríttathatnék. A bizottság tehát kellően vélt intézkedni javaslata 5-ik §-ban az által, hogy a közigazgatási hatóságok bizonyos iparágak gyakorlására vonatkozólag jogositvák, közbiztonsági, közerkölcsisógi, közegószsógi ós más egyéb közérdekek szempontjából az ipartörvóny korlátai közt, a helyi szükséghez képest, általánosan kötelező szabályokat alkotni, — más részről az iparszabadság elutasithatlan postulatumának tartozott azon elv kimondásával, (84. §.) hogy iparüzhetósi jogától senki, sem birói itólet, sem közigazgatási határozat által meg nem fosztható. Mellőzte a bizottság a munkakönyvek tartásának kötelezettségét is, mint oly intézményt, melyet más iparos államok szintén eltörültek; e tekintetben a bizottság elégségesnek látta annyit tenni, hogy a munkaadó a rend ós saját érdekében egyaránt csak oly segédet fogadhat fel, ki az előbbi munkaadóval kötött szerződésnek törvényes megszűnését igazolja. A segélyezési egyletek és pénztárak kétségbevonhatlan jótékonysága sem kerülte el a bizottság figyelmét, de nem találta sem czólszerünek, sem az egyéni szabadsággal megfórőnek, ily egyletek ós [ónztárak létrehozását kényszer utján eszközölni s inkább az illetők belátására kívánja bizni azt, hogy saját érdekükben önként alakítsanak ily jótékony intézeteket, a mint hogy a tapasztalás eléggé bizonyítja, miszerint hasonló egyletek ós pénztárak nemcsak külországban, hanem hadakban is — sugalva az önsególyezés magasztos érzetétől — kényszer nélkül is keletkeztek. Az iparűzési viszonyok egészséges fejlesztését jelentékenyen előmozdítja a több államban alkalmazott „iparbizottság"-ok intézménye, az iparosok ós segédszemélyzet közt felmerülő vitályos ügyek gyors, jutányos és szakavatott kiegyenlítése által. A bizottság időszerűnek látía ezen intézmény életbeléptetésére az utat egyengetni az által, hogy -tudatni javasolja (97. §.) miszerint oly községekben, hol az iparosok, segédek ós munkások nagyobb számmal laknak, ezeknek kívánatára külön „iparbizottságok* állíthatók fel. Mellőzve egyéb részleteket, a fennebb vázolt elvek kellő tájékozást nyújtanak azon irányra nézve, melyet a 15-ös bizottság küldetése teljesítésében követett, oly ipartörvóny alkotását czólozván, mely a hazai iparviszonyok sikeres fejlesztését biztosan eszközölje, s hová előbb foglalja el helyét az ez idő szerint még mérvadó 1859-ki „iparrend"-nek, mely sok eset'ien rendeleti utón intézkedvén, a kor igényeinek meg nem felel, s miután az osztrák polgári törvénykönyvre támaszkodik, a magyar törvénykezés keretébe sem illik. A 15-ös bizottság munkálatát bátorkodom a képviselőháznak elfogadásra tiszteletteljesen ajánlani. Pesten, 1871. nov. 8. Érkövy Adolf m. k. bizottsági előadó.
