Képviselőházi irományok, 1869. IX. kötet • 909-999. sz.
Irományszámok - 1869-994. Az országgyülés által kiküldött jegybankügyi bizottság jelentése
382 994. SZÁM. Ennek orvoslása nekünk magunknak módunkban nincs. Először mert az államjegyek szaporítása vagy kevesbitése nem egyedül a mi, hanem a birodalmi tanácsban képviselt országok törvényhozásától is függ, másodszor mert az osztrák nemzeti bank, melynek jegyei hazánkban jogila; ugyan nem, mert erre törvény nincs, de tényleg még is valódi kónyszerforgalommal bírnak, egészen a birodalmi tanácsban képviselt országok törvényhozásától s kormányától függ, s igy jegyei forgalmának szabályozása a mi törvényhozásunk ós kormányunk hatáskörén kivül áll. E szerint hazánkban pénz a forgalomban egyátalán nincs: a pénz helyettesítő papirjegyek forgalmának szabályozására pedig sem kormányunk, sem törvényhozásunk nem gyakorolhat döntő befolyást. Addig, míg ezen állapot tart, hazai hitelről, auuál kevésbbó önálló szilárd hitelről szó sem lehet. A tényleges viszonyokat tekintve, föl kell ismernünk mindenek előtt azon pótolhatlan hiányt, hogy Magyarország nincs rendszeres hitelgópezettel ellátva, hogy hazánkban oly intézet, mely a hitel eredeti forrása lenne, mely a csere eszközök, a pénzérték szaporítását gyakorolná — nincsen. Hitelintézeteink mindannyian csak másod kézből kapják ós adják a közönségnek a hitelt, és csak annyiban, a mennyiben maguk is nyernek olyant az osztrák nemzeti banktól, mely a csere-eszközök szaporításának egyedüli forrása hazánkban is. Minthogy pedig hitelintézeteink az osztrák nemzeti banktól hitelt csak kamat fizetése mellett nyernek, igen természetes, hogy az általuk a hazai ipar és kereskedelemnek nyújtott hitel csak magasabb kamatláb mellett érhető el, mert kell, hogy az általuk fizetett kamatokon felül még maguk is aránylagos nyereményben részesüljenek. így van, hogy hazánkban, kivált a kisebb iparosok és kereskedők 2, 3 sőt 4%-al drágább hitel mellett kell, hogy dolgozzanak, mint dolgozik a birodalmi tanácsban képviselt országok ipara s kereskedelme. Es ezen osztrák nemzeti bank iránti tényleges állásunkat tekintve, a kiküldött országos bizottság minden tagjai egyetértenek abban : hogy „a magyar korona országaiban is a pénzforgalom egyetlen szabályozója az osztrák nemzeti bank — oly bank, mely a magyar korona országain kivül székel, többnyire érdekeinket nem ismerő s kellőleg méltányolni már ez okból sem képes egyének befolyása ós vezetése alatt nem a magyar országgyűléstől, hanem a birodalmi tanácsban képviselt országok törvényhozásától függ, főleg ez országok piacza, ipara ós kereskedelme érdekei által vezéreltetik, s a magyar korona országait csak kénye kedve szerint s annyira részelteti hitelben, a mennyire üzleti érdekében jónak látja, s ha tetszése ugy hozza magával, azonnal megszoríthatja a nyújtott hitelt. „Kormányunknak nyílt alkalma a bank iránti viszonyok ujabb szabályozásakor, hazánk érdekében némi engedményeket eszközölni ki az osztrák nemzeti banktól. — S ezen egyezsóg nem tartóztatta az osztrák nemzeti bankot, hogy piaczunk irányában tartózkodó, sőt egyes esetekben elutasító magatartást kövessen. Bizonyítják ezt az érdekeltek panaszai; bizonyítják magának az osztrák nemzeti banknak nyilatkozatai, sőt utolsó közgyűlésének ide mellékelve bemutatott jegyzőkönyve is." „Ez állás következtében helyzetünk a rendszeres pénzforgalom biztosítása tekintetében, kiküldetésünk ideje óta nem csak nem javult, hanem annyira roszabbá, bizonytalanabbá vált, hogy immár tarthatatlannak kell azt mondanunk." Az osztrák nemzeti banknak ezen állása s gyakran nemcsak nem jóakaró barátságos, de egyenes ellenséges magatartása irányunkban, hazánk fejlődő ipara s kereskedelmére nézve annál kártékonyabb jövőre nézve annál aggasztóbb, mert eltekintve a politikai okoktól, melyek pedig több ízben ós nem csekély befolyással voltak az osztrák nemzeti bank határozataira, annak az 1862-iki bank-akta által oly hatalom engedtetik, mely szerint az osztrák nemzeti bank kormányzatának belátásától függ, ugy a Lajtán túli országokban mint hazánkban is a csereeszközöknek^emelóse vagy leszállítása; ós mig az állam a törvény által tiltva van forgalomban levő papírpénzét szaporítani, pónzviszonyai által pedig akadályozva van azt leszállíthatni, addig az osztrák nemzeti bank alapszabályai szerint jogosítva van jegyei forgalmát tetemesen szaporíthatni, vagy azt határtalanul megszorítani. Hozzájárul ehhez, hogy a bank igazgatói közt vannak üzleti emberek, kiknek magánüzletük érdeke nem egyszer ellenkezésbe jöhet hazai kereskedelmünk érdekeivel. S ily esetben igen nehéz