Képviselőházi irományok, 1869. IX. kötet • 909-999. sz.
Irományszámok - 1869-994. Az országgyülés által kiküldött jegybankügyi bizottság jelentése
378 • 994. SZÁM. szerfolyamu papir az érczpénzt mindig és mindenütt kiszorítja a forgalomból. A rendszeres érczalapu pénzforgalom biztosítására tehát nólkülőzhetlen föltétel, az osztrák nemzeti bank jegyei kényszerfolyamának megszüntetése is. Oly föladat, mely az ujabb banktörvény után kétségtelenül több nehézséggel jár. E törvény ugyanis a bank kiváltságai közé vette föl a jegyek kény szerfolyamát, s az órczfedezet nélküli kényszerfolyamu jegyek maximumát is, nem a bank üzletképessógének mérve szerint, hanem a forgalom képzelt szükséglete szerint állapítja meg, fölmentvén ezáltal az igazgatóságot azon tekintetek szem előtt tartásának kötelezettsége alól, a melyeket egy jegybanknak az üzletvilággal szemben, saját é/dekében folyvást szem előtt kell tartania. Emlithetnó'k még, hogy üzletágak vétettek föl az osztrák nemzeti bank üzletkörébe, a melyek e §7 jegybank föladataival ellenkező irányba vonzák az igazgatóságot, oly irányba, mely egyéb észrevételt mellőzve, legalább is a valuta visszaállítása felé vezet. Nem habozunk egy perczig is kijelenteni, hogy mi az osztrák nemzeti bank kiváltságait a magyar korona országaiban jogi erővel biroknak nem tekintjük. Midőn azonban utasításunk szerint véleményünket a tényleges viszonyoknak tekintetbe vételével kell formuláznunk, nem ignorálhattuk azon kapcsolatot, mely a közös államjegyek és a bankjegyek közt létezik; nem ignorálhattuk, hogy az állámjegyek mellett az osztrák nemzeti bank jegyei a magyar korona országaiban is forgalomban vannak; nem ignorálhattuk, hogy ez idő szerint tényleg hazánkban is az osztrák nemzeti bank a pénzforgalom szabályozója, s hogy már ez oknál fogva, de azon viszonynál fogva is, a melyben piaczunk ő Felsége többi országainak piaczával áll, óhajtandó volna, ha a valuta rendezésének kérdése együtt és egyszerre oldathatnék meg itt és amott. Míg az államjegyek consolidálása vagy beváltása a valuta rendezésének hazánkban is mellőzhefen előföltótele : az osztrák nemzeti bank jegyei kónyszerfolyamának megszüntetése jly rendszabály, a mely sok tekintetben megkönnyebbítené törvényhozásunknak, hogy intézkedései a jegybankügyben a hazai hitelt nemcsak önálló, de egyszersmind szilárd alapokra is fektessék. Ily előzmények után várható az órczpénznek ismét forgalomba hozása. Ily előzmények után várható oly önálló magyar jegybank, vagy jegybankok állítása, melyek jegyeiket kivánatra, mindig képesek lesznek érczpénzzel beváltani. Nem hallgatjuk el, h«gy ily szilárd alapú bankrendszerre az átmenet még az érintett előfeltételek valósítása után sem jár minden nehézség nélkül. Nem elég, hogy az órczpónz ismét forgalomba hozassák, szükség, hogy az meg is tartassák a forgalomban s az érczalapu pénz rendszeres forgalma biztosíttassák. Érczpénzzel beváltható bankjegyek csak azon föltétel alatt tarthatók meg a forgalomban, s a bank ós bankok érc/készlete csak ugy őrizhető meg, ha a közforgalom megfelelő érczpónzkészlettel bir. Szükséges e végett, hogy az átalános nagy forgalom minden csatornája, erre megteljék érczpénzzel; a forgalomnak, hogy ugy szóljunk, teljes érczszomja kielégíttessék. Erre nézve pedig nem elegendő egyes bankok bármely nagy érczkészlete. A külföldi piaczoknak^ idegen tőkéknek is járulniok kell a forgalom ereinek érczpénzzel eltöltéséhez. Arra kell tehát törekednünk, hogy a külföldi piaczok nemcsak azon órczkészlet beszerzéséhez, a melyre az érezpénzforgalom megindításakor szükségünk van, hanem az összes forgalom teljes szükséglete pótlásához, annak fenntartásához, időnkénti kiegészítéséhez is folyvást járuljanak. Oly feladat, melynek előmozdítására lényeges befolyással van mindaz, a mi állami consistentiánk és pénzügyi viszonyaink megszilárdulása iránt növeli a külföld bizalmát, mindaz, a mi magán- és közhitelt előmozdítja, kivitelünket a külföldre elősegíti, s benn a hazában idegen tőkék hasznos és biztos elhelyezésére nyújt kilátást. Mindazon törvényhozási intézkedések ez okból, a melyek ezen czólokat mozdítják elő, hazánkban a jegybankügy önálló, szilárd alapokra fektetését is előkészítik. Ennyi és ily fontos előzmények után várhatván a jegybankügy nem csupán önálló, de egyszersmind szilárd Í lapokra fektetését hazánkban, ugy hisszük* kellőleg indokoltuk azon nézetünket, mely szerint mindaz, a mit e részben törvényhozásunk jelenleg tehet, csak a fenntebb érintett előkészítő rendszabályokra s mindenek előtt a valuta rendezés kérdése ügyében, a közös függő adósságra nézve a két ministerium, illetőleg két országgyűlés között létre hozandó egyezségre szoritkozhatik.
