Képviselőházi irományok, 1869. IX. kötet • 909-999. sz.

Irományszámok - 1869-980. Kivonat a főrendiház 1871-ik évi május hó 5-én tartott CV. ülésének jegzyőkönyvéből

980. SZÁM. 353 nevezése által e területeknek alkalom adassék, a 82. §. czímét: „A Talmács és Törcsvár uradalmak birtokviszonyairól" következőleg állapítja meg : „A Talmács, Szelistye s Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek birtokviszonyairól" s evvel összhangzólag a. 82-ik §. első sorát. „A Talmács, Szelistye s Törcsvár, valamint az azokhoz tartozó községek területeire nézve" — elfogadása által állapítja meg. A közhitel ós jogbiztonság megszilárdulása lóvén azon indok, mely a magyar törvényhozást az absolut kormány által életbeléptetett telekkönyvi rendszernek jogintézményeink közé való felvételére indította. Ezen czól tévesztve van s a telekkönyvi intézmény elébe tűzött s fennebb jelzett feladatok mindaddig üdvösen megoldva nem volnának, mig az 1855. decz. 15-én kibocsátott telekkönyvi rendelvény 4-ik §-a hatályban maradván, a birtoknak a telekkönyvbe tulajdoni czim alatt való bóvezettetése nem gátolja a tulajdonosnak úrbéri czim alatt, támasztott igényekkel való megtámadtathatását. Midőn tehát a ház ily szabványnak a hivatolt rendeletbe való felvételét, tekintettel rendezetlenségükbe í különleges birtokviszonyainkra, mellőzhetlennek s annak érvényben tartását a még folyvást rendezést igénylő birtok állapotokra nézve szükségesnek tartja — viszont épen a közhitel ós jogbiztonság érdekében elérkezettnek látja az időt, hogy a tulajdoni czimmel telekkönyvezett birtok az intézmény szellemének megfelelőleg, úrbéri czim alatti megtámadásoktól mentessé tótessék mindenütt, hol a bekövetkezett rendezés által az e részben fennforoghatott kérdések véglegesen elintéztettek. A törvényjavaslat ily szellemben való kiegészítésének a 83 ik §-ban látná helyét, s annak folytán ezen szakaszt következőkép módosítja, 83. §. „ ' z úrbéri rendezésen keresztül ment, s az ezen rendezés utáni állapot szerint tulajdoni czimmel telekkönyvvezett birtok iránt úrbéri czimen, kereset többé nem indittathatik. A még fennálló királyi kisebb haszonvételekre nézve addig, a mig azokról a törvényhozás véglegesen nem intézkedik, az eddigi törvényes gyakorlat fenntartatik." A tárgyalás folyama alatt a 84-ik §-nál felmerült azon aggályok folytán, hogy e szakasz jelenx egi szövegezése a hazai bánya és műiparra káros befolyást gyakorolhatna, s ezen felül a peres ügyek egész özönét idézné elő, a ház ezen szakasznak módosítása, illetőleg uj szövegezésére a jogügyi bizottmányt hívta fel, -s e bizottság véleményének beadásáig a szakaszt függőben tartotta. A 89-ik §-ra. Mily nehézségekkel jár a terménybeli szolgálmányok kiszámításával a bizonyos évek átlaga szerint nyert termés mennyiségének kimutatása, melyekre nézve lajstromok nem léteznek, a létezők nagy részt hiányosak, de még ha léteznének is, mint egyoldalú bizonyítékok alaposan kifogásolhatók lehetnek, az ügy természeténél fogva felfogható, de külöuösen kitűnik a szollő váltság megállapítására vonatkozó eljárásoknál. Nehogy tehát a megváltás e neménél észlelt nehézségek, késedelem ós egyéb hátrányok az ezen törvényjavaslat értelmében megváltás tárgyát képező szolgálmányok váltság összege megállapításánál újra felmerüljenek, a ház, a termés mennyiségének bírói becsű által való meghatároztatását is vélte az illető esetekben a bizonyítás törvényes módozata gyanánt megállapitandónak, s ennélfogva a 89-ik §. b) pontjában ezen szavak után : „összes termésnek, mely azon esetben, ha lajstromok által igazolható nem volna" ezen tételt véli beillesztetni: „mely lajstromok hiánya esetében birói becsű utján lenne megállapítandó," többiben meg marad ezen §. szerkezete. A 91-ik §. tárgyalása alkalmával a főrendiház azon elvtől indulván ki, hogy a váltságösszeg szintúgy, mint ennek kamatjáradóka hasonlag, mint az a szollő váltságnál törtónt, az állam közvetítésével eszközöltessék s az illető jogosultaknak szolgáltassák ki, ezen szakaszt is uj szövegzós végett a jogügyi bizottságnak kiadatni határozta; s ennek nyilatkozásáig ezen szakaszt függőben tartotta. A törvényjavaslat többi szakaszai változatlanul elfogadtatván, az űlós eloszlott. Jegyzetté: Gr. Apponyi Albert s. k. a főrendiház jegyzője. KÉPVH. IROMÁNY 1869/72. IX, 45