Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.

Irományszámok - 1869-652. Irányi Dániel képv. indokai, a felnőttek elemi oktatásának előmozditásáról szóló törvényjavaslathoz

652. SZÁM. 25 Ily csekély anyagi erő mellett csak a tanhatóságok és tanitók buzgósága magyarázhatja meg a fentebb jelzett óriási sikert. S valóban mi sem tüntetheti ezt fel jobban, mint azon tény, hogy találkoztak ezen utóbbiak között, kik saját szűk erszónyökből fedezték a fűtés és világítás költségeit, az öntudatban részint, részint a hatóságok kitüntetésében keresve s találva meg a jutalmat. Mert, habár a tanitók nagy része kapott is pétlék munkája t. i. a nagyok tanításáért némi fizetést, ezeket is, valamint az ingyen-tanitókat inkább az erkölcsi, mint az anyagi jutalom ingere vezérelte működésűkben. Mely erkölcsi jutalmak között fő hely illeti a hatóságok dicséreteit, s a minister által adott különféle érmeket a magokat kitüntetett tanitók számára. S ezen erkölcsi tényezőkre fektettem ón is a fősúlyt az általam kidolgozott törvényjavaslatban, valamint általában a franczia példa — mint legvonzóbb — lebegett főleg szemeim előtt annak szerkesztésében. Kevéssel 'sokat tenni, ez a feladat, különösen nálunk, a hol még nagyobb szükség mellett, mint Francziaországban, még kevesebb pénzbeli erővel kell hozzáfognunk a munkához. — S ón egyáltalán nem kételkedem, hogy- a mi amott sikerült, nálunk is jó eredményre fog vezetni. Csak buzdítás kell a kormány s közegei, és támogatás a sajtó részéről. Yannak, a kik időelőttinek tartják nálunk a felnőttek oktatását, mások a kik csak is a társadalmi utat állítják követhetőnek. Amazok azon szempontból indulnak ki, hogy, miután a gyermekek nevelésére sincs elegendő akár pénzbeli, akár tanerőnk, — a mely gyermeknevelés pedig mindenesetre elsőbbséget érdemel — miért akarjuk még a felnőtteket is oktatni, s így erőnket hiába, szótforgácsolni ? Ámde az egyik czél teljességgel nem zárja ki a másiknak is követését. Mert egy az, hogy a nagyok tanításának előmozdítására az elérhető czélhoz mérve csak igen csekély pénzbeli áldozat kívántatik, más meg a felnőttek tanítása nagy részt ugyanazon tanitók által eszközöltethetvén az esteli órákban, a kik nappal a gyermekeket tanítják, uj tanerőkről gondoskodni nem szükséges. Sőt ellenkezőleg a felnőttek tanításáért nyerendő pótfizetés a tanító anyagi helyzetét megjavítván, őt a gyermekek oktatására is képesebbé fogja tenni. Különben pedig talán nem hiu azon remény, miszerint Magyarországon is, mint Franeziaós más mivelt országokban találkozni fognak egyrészt olyan tanitók, a kik anyagi jutalom nélkül fogják oktatni a felnőtteket, más meg oly hazafiak, a kik nem lóvén tulajdonképpeni tanitók, polgártársaik művelését, melynél nemesebb hivatás nem létez ,nem fogják méltóságuk alattinak tartani, még ha, a mire pedig nekik is igónyök lesz, anyagi kárpótlásban nem kellene is részesülniök. A mi pedig azon nézetet illeti, mintha csakis társadalmi utón kellene nálunk a kitűzött czél felé haladni, azt a fentebb előadottak, különösen pedig a francziaországi példa győzelmesen megczáfolják. Elismerte ezen igazság helyességót maga a közoktatásügyi minister ur is az által, hogy a felnőttek oktatására az országgyűlés által megszavazott 50,000 frtnyi hitelre vonfttkozva, egy i ó. október 28-án kiadott rendeletében a középiskolai minden vallási előjárókat felhívta, miszerint a helyben levő felnőtteknek tanítására a tanárokat felszólítsák, s ezek neveit és igényeit a ministernek bejelentsék. Csak azt lehet sajnálni, hogy előszörJs csupán a középiskolák helyeire, tehát aránylag igen kevés városra szorította gondoskodását, ós hogy a tanítható tárgyak közzé nem vette fel a fődolgot: az irást ós olvasást. Az első hibát annak vagyok hajlandó tulajdonítani, hogy a t. minister ur először is a rendelkezésére bocsátott összeg csekélységét tartotta szem előtt; másodszor pedig azt gondolta, hogy alkalmas tanítókat csakis a középiskolák szolgáltathatnak. Nyilván kifelejtette a minister ur a számításból azt, hogy a fizetést erkölcsi jutalmakkal is lehet pótolni, másodszor, hogy, ha tulajdonképi felolvasások tartása s tudományok tanítására magasabb képzettség-kívántatik is, az irás, olvasás tanítására körülbelül mindenütt, a hol elemi iskola-tanító vagy más iskolázott ember találtatik, a szükséges tanerő megvan. Ezen észrevétel megírása után egy másik rendelkezése a vallás ós közoktatásügyi minister urnák is jutott értésemre. Ez — mint a néptanítók lapja f. uov. 10. számából látom — abból áll, hogy a taKÉPV. ISOMÍNT 1869'71. VII.