Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.

Irományszámok - 1869-715. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése a községek rendezéséről szóló 350 szám alatt törvényjavaslat tárgyában

715. SZÁM. 189 a városi ügyészt nevezi; a közp. bizottmány a városi ügyész helyett, ki az árvaszéknél sok esetben mint fél fog szerepelni, egyik árvaszéki ülnököt hozza javaslatba. Valamint eltérés az is, hogy a központi bizottmány az árva ós gyám ügyek fölebbvitelénél kettős fokú hatóságot javasol, első fokban a törvényhatóságot, és másod fokban a belügyministert, — az eredeti törvényjavaslat csak az utóbbit ajánlja. Különbözik a közp. bizottmány javaslata az eredetitől lényegileg még a 25. ós 26. (minist, javaslat 15. 16.) §-okban, az előbbiben az árvaügyek ellátására, és az árvapénzek kezelésére a városokban fennálló gyakorlat az árvaügy végleges rendezéséig fentartatik; a közp. bizottmány javaslata szerint pedig, ha az illető város vagy törvényhatóság ezen gyakorlatot addig is ezólszerübben akarja alakítani, ezt szabály rendélettel teheti. — A 26. §-ban a közp. bizottmány a módositott szövegezés mellett az eredetitől még abban különbözik, hogy az a) alatt az adó kivetése ós behajtása mellett annak megállapítását is megemlíti; a b) alatt pedig a 6 éven túl terjedő haszonbérletek megkötését is a jóváhagyás alá terjesztendő határozatok közé veszi. A többi módosítások a törvénynek értelmesebbé, ós kivehetőbbé tótele tekintetében lényegesek ugyan de elvi eltérést nem tartalmaznak. 4.) A községi képviseletről szóló IV. Fejezet szakaszaiban a közp. bizottmány szintén tett több lényeges módosítást, ezek közül azokat, melyek a törvény szövegének szabatositása, néhol nyelvészeti tekintetből tótettek, e helyütt részletezve nem hozzuk fel, a jelentés csak is azon módosításokra terjeszkedik, melyek vagy elvi eltérést az eredati javaslattól, vagy oly rendelkezést tartalmaznak, melyek amabban nem fordulnak elő. A 34. (a minist, jav. 24.) §-ban elhagyatott az eredeti szöveg harmadik bekezdése, mely az idegenek honpolgárositásáról szól. A közp. bizottmány a honosításról alkotandó törvényt még igy érintőleg sem akarva mellőzni, e pontot annál indokoltabban vélte elhagyhatni, minthogy az idegeneknek a községhez való viszonyairól e javaslatban van intézkedés. A 36. (minist, jav. 26.) §-ban a központi bizottmány szükségét látta annak, hogy az összhang a már megalkotott köztörvónyhatóságok rendezéséről szóló törvény ide vágó szakaszával helyreállittassók mi az eredeti szerkezetben, mely a megyeivel egyidejűleg nyújtatott be, nem történhetett meg, ezen szakasz ötödik bekezdése helyett tehát a közp. bizottmány beigtatta az 1870. XLII. t. ez. 23. §-ának megfelelő pontjait, s alkalmazá a községekre, — kivéve azon pontot, mely a törvényhatósági bizottsági tagságot csak egy törvényhatóságban engedi meg; községekben, hol vagyon kérdések tárgyaltatnak, a közp. bizottmány ezen megszorítást nem javasolhatja. A hatósági törvénynek ezen beigtatott tótelei szükségessé tették a 37. §. beigtatását, mely azokról szól, kik a választás alá nem eső képviselők névjegyzékébe nem vétethetnek fel; minthogy ez az eredeti szövegben nem fordul elő, a közp, bizottmány szerkezetébe mint uj szakasz vétetett fel. Lényegesen eltér a bizottmányi javaslat az eredetitől a 38. ós 45. §-okban, vagy a minist, javaslat 27. ós 34. §-ban. A ministeri javaslat 27. §-a a képviselő-választások kerületeinek alkotásáról, s a választandók számának meghatározásáról szólván, nem intézkedik a később bekövetkezhető üresedések mikénti betöltése iránt, a 34." §. felhozva ezen bekövetkezhető üresedési eseteket, azok betöltését pót tagok által javasolja oly módon, hogy a sorrendben következő legtöbb adót fizető, illetőleg azon községi lakos foglalja el, a ki az altalános szavazás alkalmával a megválasztott képviselők után legtöbb szavazatot nyert. A központi bizottmány ezen időközbeni helyettesítéseket inkább véli a közbizalom kifolyásainak tekinthetni, ha legott az általános választáskor arányszerü menynyisógben póttagokra is mint ilyenekre történik szavazás, s a későbbi belépés, nyert szavazataik sorrendje szerint eszközöltetnék. Az első eszmét az átdolgozott javaslat 38-ik, ÍI másodikat a 45. §. módositott szövege tartalmazza. Lényeges külömbség van tovább az eredeti, és a bizottmányi javaslat között a 28. illetőleg 39. §-ban. A ministeri javaslat választónak nyilvánít minden nagykorú községi lakost, ha saját vagyonától vagy jövedelmétől a^ föld- ház- vagy jövedelmi adót a községben már két év óta fizeti. A központi