Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.
Irományszámok - 1869-691. A kilencz osztály előadóiból alakult központi bizottság jelentése a pénzügyminister által beterjesztett 1869-ik évi XX. t. cz. érvényének meghosszabbitásáról szóló törvényjavaslat tárgyában - 1869-692. A kilencz osztály előadóiból alakult központi bizottság jelentése az 1868. évi XXI. törvényczikk a közadók biztositására és behajtására vonatkozó némely rendeleteinek módositását czélzó törvényjavaslat tárgyában
692. SZÁM. 163 Melléklet a 692. sz. irományhoz. A képviselőház Vlll-ik osztályának különvéleménye a pénzügyminister által az 1868. XXI. t. ez* némely rendeleteinek módosítására nézve 483. sz. a. beadott és az állandó pénzügyi bizottságnak 503. sz. jelentésével ellátott törvényjavaslat 3. §-ára vonatkozólag. Azon károkért, melyeket az adófizetéssel hátralékban levők késedelmezésök álial az államnak okoznak, kárpótlásul késedelmi kamatok lévén megállapítva, ezeken kivül az állam kárpótlás fejében semmiféle más fizetést nem igényelhet. Az adónak végrehajtás utján behajtása alkalmával tehát a hátrányban levő adóösszeg és a késedelmi kamatokon kivül csakis azon költségek megtérítését lehet jogosan követelni, melyek a végrehajtási eljárás által valóban igénybe vétettek. Ezen általában elismert elv van az 1868. XXI. t. ez. 52. §-ában is letéve; melyben mind azon kiadások, melyek „végrehajtási költségek" czim alatt felszámithatók, elősorolva lévén, ez által kimondatott, hogy a végrehajtási költségek fejében követelhető összegnek a törvény által e czélra felszámítani engedett kiadások összegénél magasabbra emelkedni nem szabad. Az emiitett 52. §-t ugy a pénzügyminister, mint a véleményező állandó pénzügyi bizottság továbbra is teljes épségben kívánja megtartani; már pedig ennek megváltoztatása nélkül a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 3-ik §-át indítványba hozni sem lehet; mert a most tervezett eljárás, hogy a végrehajtási költségek behajtásánál a költségek mennyisége tekintetbe ne vétessék, és hogy e hátralékosoktól minden forint után 2, illetőleg 4 kr. még akkor is behajtassák, ha e költségek aránylagos felosztása szerint egyes hátralékos adófizetőre ennél kevesebb esnék : — az 52. §. tartalmával egyenes ellentétben áll. Nem lehet továbbá a VIII. osztály nézete szerint a javaslat 3-ik §-ában foglalt módosításokat helyeselni azért sem, mert a pénzügyminister nem ^utatta ki azt, sőt az indokolásban nem is említi, hogy .az állam összes adóhátralékainak behajtása valóban 2 n | 0 esetleg 4°|| 0 végrehajtási költséget vesz igénybe; szükség nélkül pedig soha sem helyes — különösen ily nagy mértékben — az adózás terheit súlyosbítani. De aránytalan és igazságtalannak látszik a végrehajtási költségeknek javaslatba hozott felosztási kulcsa a különféle összegekkel ós különböző számban hátrányban levő egyes községek adózóira nézve is ; mert azon egyformaságot, hogy az ország minden községében az adóbehajtás a hátraléknak egyenlően 2°/ 0 illetőleg 4%-át tevő költséget okozzon, feltételezni sem lehet; az pedig, hogy az egyenlőség oly módon állíttassák elő, hogy egyik község adózói, a másik község adózóinak a végrehajtási költségeit pótolják, az osztó igazsággal is összeütközik. Az ily módon előre megállapított végrehajtási százalék tehát nem képezhetvén oly összeget, mely mennyiségére nézve a tényleges végrehajtási költségeknek megfelel: egyes községekben ily czim alatt a szükségnél több, vagy kevesebb összeg lenne fizetve. Mindkét eset egyiránt sértené a jogi ós az államgazdászati elveket. Mert, ha az állam végrehajtási költségek fejében többet vesz be, mint a mennyit ily czélra kiad, és ha ezen többlet az állampénztár javára szolgál, akkor az állam magának a késedelmi kamatokou felül még a végrehajtási eljárásból is illetéktelen jövedelem-forrást szerezne; — ha pedig a fölösleg az adóhi21*
