Képviselőházi irományok, 1869. VII. kötet • 637-772. sz.

Irományszámok - 1869-688. A közmunka és közlekedési m. kir. ministernek a képviselőházhoz benyujtott jelentése a buda-pesti Dunarész szabályozása tárgyában

888. SZÁM. 149 háromszorta nagyobb szélességének, s ugyanazon arányban csekélyebb mélységének tulajdonitható; mely visszás állapot a folyamnak épen itt két ágra szakadása által is fokozva, s rendkívüli időjárással találkozva, a lankadt vizerővel daczoló jégtömeg egymásföló torlódását, s ezáltal a különben is bővizű folyam végzetteljes felduzzadását idézte elő. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy ugyanazon víztömeg Bécs, Pozsony, Komárom, Mohács és Újvidék alatt 20 lábnál kisebb vízállás mellett haladt el, holott Budapestnél a beállott jégdugulás folytán márczius 16-án 29' 4" 10"'-ra emelkedett, s rögtön a jég eltávozta után márczius 18-án reggel ismét 19' 10"-re sülyedt. Világos ebből, hogy a 38-ki vizduzzadás mórvét nem a Duna vizbősóge, hanem a beállott s hosszabb ideig tartó jégdugulás, tehát egy oly tényező határozta meg, mely teljesen a véletlenektől függ ; ugy, hogy azon esetben, ha a Gellérthegy alatti kanyar továbbra is mostani állapotában maradna, a 38-ki vízmagasságot nem csak elórhetlennek, de még meghaladna ti annak sem lehetne tekinteni; mely körülmény viszont a védtöltések és talajemelósek határtalan magasítását vonná maga után akkor, ha ugyanis a város védelme kizárólag ezekben kerestetnék. Ezért nem ugyan a védtöltések, hanem a város talajának emelése ellen kezdettől fogva emelkedtek hangok, s kétségtelen is az, hogy habár ezen intézkedés szópitési s tisztasági tekintetben már is nevezetes előnyöket bír felmutatni; de egy a 38-ikit túlhaladó, s mint épen mondva volt, még ma a lehetőségek sorába tartozó árviz ellen biztosítékot még akkor sem nyújtana, ha már az egész város területe 30 lábra a 0 pont felett volna emelve, nemhogy most. midőn a város kétharmadrésze még alacsonyabban áll. Ezen intézkedés tehát legfeljebb, midőn az árviz már berontott, ennek sajnos következéseit enyhítené az által, hogy a víz veszteglésót megnehezítené, ós mert szilárdabb, így az árvíznek inkább elleutálló építkezési módot tett lehetővé. Más szempont alá esnek a töltések. Ezek a Duna vizbősógóből származó árvizek ellen igenis szükségesek ós elégségesek is, s azért a fővárosi dunaszabályozásnak egyik előzetesen életbelépett szükséges kiegészítő részét képezik. De egy epochális, a vízmeder szabályozatlanságából származó rendkívüli árviz ellen ezen töltések sem használnának semmit, nevezetesen pedig a váczi uti főtöltóst egy a 38-iknál nagyobb, sőt a parti töltéseket egy ennél kisebb árviz is meghaladná s a város legszebb részét elöntené. Ez néhány vonásban a főváros mostani helyzetének képe. Yódve vagyunk a Duna vizbőségéből eredő időszakos árvizek ellen erős és jól combinált védtöltések által; de ezzel csak a kisebb veszély van elhárítva, — a nagyobb, vagyis a folyammeder elfajzásából származható veszélyek ellen azonban óvszerünk nincs. Hatalmas erővel siet a Duna árja egészen a G-ellórthegy tövéig, itt azonban a túlszéles ós sekély mederben elforgácsolva, ereje megtörik, sőt a nyomban következő soroksári kiágazás oszlató hatása által még inkább ellankad. Hy gyenge vizerő, ha a vastag rétegekben szálló jégtömeg a sekély mederben megfeneklik s egymásra tolul, az így képződő jégtorlaszt alig képes megbontani, s ha ez sokáig tart, akkor nemcsak a nagy, de a csekélyebb vízállás mellett is vészes duzzadás alhat elő. Azon baj tehát, melyből a 38-i válság következett, most is megvan orvosolatlanul, mi ha még egyszer kiújulna, akkor a töltések rendszerében keresett gyógyszer csak ártalmunkra válnék, mert a berontott vizár visszafutását szerfelett megnehezítené. A szabályozási terv általánosságban. A bajnak ily alapos ismerete önkényt nyújtja a módokat, melyeket követnünk kell, hogy megmentsük a fővárost egy oly veszedelemtől, mely már 1838-ban is 70 millió forintnyi kárt okozott, holott még akkor a főváros alig közelitette meg mai felvirágzását. Arra nézve, hogy e tekintetben czólt fogunk érni, teljes biztosítékot és megnyugtatást nyújt a tudomány azon egyhangú, ingadozás nélküli ítélete, melyben a szabályozás módjait illetőleg a szakértők kezdettől fogva megegyeztek, miszerint t. i. törekvésünknek főkép oda kell irányulnia, hogy a helyenként.