Képviselőházi irományok, 1869. VI. kötet • 531-636. sz.
Irományszámok - 1869-557. Törvényjavaslat a báttaszék-dombovár-zákányi gőzmozdonyu vasut kiépitése iránt
557. SZÁM. 113 fogja terhelni. Ez utóbbi esetben azonban a vezeték kiépítése a távirda-igazgatósággal kötendő külön egyezmény és csak az ez által erre adott engedély értelmében történhetik. A pályamentén az állami oszlopokra erősített, vagy ezek nem létében külön e czólra épített vasutüzleti távírda vezetékeket az engedélyesek az állam szokott ellenőrködése alatt, kizárólag csak azon sürgönyzósekre használhatják, melyek a vasúti üzlet czéljából az igazgatóság és alárendelt közegei vagy ez utóbbiaká Ital egymás közt folytattatnak. Jogosítva van azonban a kormány a pályaigazgatósággal egyeetértve ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti szükséglet megengedi, ügy állami, mint magánsürgönyök továbbszállítására illő ellenőrzés melletti használását kivarrni ós elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és távírás dijának az engedélyesek s az államtávirdai kormány közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. — Hasonlóan kölcsönös egyezmény utján állapittatnak meg azon feltótelek is, melyek alatt a vasút üzleti vezetékek felépítését, úgyszintén azon évi átalány-mennyiségót is, melyért a kész vezetékek jó karban tartását huzalmértföldenkónt az állam magára vállalja. Ha a vaspályatöltés szélesbitése, vagy más helyre való tétele, vagy az engedélyesek bárminemű érdeke a már meglevő távírda-vezetékeknek kimozditását s máshová áthelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját-, mint az állami vezetékek áttételének összes költségeit az engedélyesek kötelesek viselni. 13. §. A vitel- ós fuvarbórek iránt határoztatik, hogy az államkamatbiztositás igénybevételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány döntő befolyást gyakorland, azon megjegyzéssel azonban, hogy a vitel- és fuvarbérek leszállítása nem terjedhet ki annyira, hogy az által a pálya üzleti s fenntartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyesek az államkamatbiztositást többé igénybe nem veendik, az árak ós fuvarbérek fölemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. A mennyiben végre későbbi törvények a vasutak menet- ós vitelbóreit szabályoznák, azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. 14. §. Az engedélyeseknek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- ós fuvardijakat, belföldi ezüstpénzben számítsák olykópen, hogy az árkelet tekintetbe vételével járó illetéket országos értékben tartozzanak elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett az engedélyesek megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán hónapról hónapra, a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. A 13. §. értelmében, akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyesek hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyesek által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik, vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvésök esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét fölemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk Titán. Ha egy szállító vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér leszállításban, vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olykópen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges ártérités (refactio) alakjában sem járhatnak. KÉPVH. IBOMÁNT 1869/71. VI. 15
