Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.

Irományszámok - 1869-460. Törvényjavaslat az udvartelki birtokról

460. SZÁM. 79 mát szabatosan meghatározni. Ezen viszony alapján a birtokos házhelyet nyert oly czelból: hogy rajta épületet emeljen saját költségén. Az épület tulajdona e szerint a birtokos sajátját képezi, a tér tulajdona pedig a földtulajdonost illeti, és igy a tulajdon meg van osztva. Az 1836. VII. t. ez. 12. §. szerint ily birtoknál a tartozásokra nézve az egyezkedés határozatai irányadók. Ezen egyezkedésekben a földesúr többnyire feljogosittatik : hogy a birtokost kibecsülhesse és elmozdíthassa, sőt némelykor a kibecslós egyedül a földesúr kényétől függ. Hogy ily viszonyok mellett, midőn a családfő soha nincs az ellen biztosítva, nem fögja-e őt és családját földesura kivetni: az udvartelki zsellérek közt a folytonos izgalom és szolgálmányok gyakori megtagadási napirenden van : alig szükséges említeni. A Földesurak per utján igyekeznek jogaikat érvényesíteni, melyek azon okból, minthogy ily természetű ügyekben tapasztalás szerint legnehezebb a bizonyítékokat megszerezni, rendesen hosszú tartamuak és költségesek. Utóvégre is a nyert haszon alig áll arányban a költségekkel, és végeredményül nem marad fenn egyóbb mint a kölcsönös gyűlölet. Szítja ezt azon általánosan elterjed vélemény, hogy az udvartelki viszony — mint az úrbéri viszonynak rokona — az 1848. IX. 4-ik t. ez. értelmében szintén megszüntetendő lett volna, minek határozott kijelentését a törvényhozástól napról napra remélik is. A tévfogalmak elenyésztetóse, és a birtok viszonyok biztos és szabatos meghatározása tekintetéből tehát nem csak az illető felek érdekében, de nemzetgazdasági szempontból is az udvartelki birtokokra vonatkozó viszonyok rendezése nemcsak fontos, hanem egyúttal a legsürgősb teendők közé tartozik. Az előterjesztett javaslatban kiindulásul vétetett az 1853. márczius 2-iki nyiltparancs 19. §-a, melyhez képest &z udvartelki birtok két neme különböztetik meg: A) egyik, a melyre nézve a birtokos már 1848. év előtt birtokban volt ós a földesúr határozata időre szóló szerződóst fel nem mutathat; B) a másik, a melyre nézve határozott időre szóló szerződós létezik. Az A) alatt emiitett esetben a javaslat 3. §-a a birtokos tulajdonába bocsátja át az udvartelki birtokot a megváltás kötelezettségével. Már 1853. márczius 2-iki nyiltparancs 19. §. szerint az udvartelk birtokos feljogosittatik megváltás mellett tulajdonjoggal megtartani azon birtokot, a mely örökidőkre avagy a fórfiág kihaltáig engedtetett át. A. gyakorlatban mindazáltal meghiúsult e jognak érvényesítése, mert a birtokosok ezen feltétel létezését legtöbbnyire nem voltak képesek bebizonyitni, minek folytán már apáik által bírt udvartelki birtokaikból kivettettek. Ezenfelül a bíróságok a határozatlan időkre szóló szerződóseket is ideiglenesekül tekintvén, az udvartelki viszonyt is ugyanaz idézett nyiltparancs 20. §-ának értelmében magánjoginak nyilvánították. Ily állapot további fenntartása a törvények és jogszolgáltatás iránti bizalmat képes lenne végképen aláásni. A javaslat a méltányosság követelményeinek vél eleget tenni mindkét félre nézve: midőn az évek hosszú során át gyakorolt birtokot védi, ós azon esetre, ha határozott időre szóló szerződésről van szó : a bizonyitás terhét a földesúrra ruházza. A földesurak ugyanis legtöbb esetben tisztekkel vagy ügyészekkei rendelkeztek, a kik az ily szerződéseket könnyen írásba foglalhatták. Ha ezt mégis elmulasztották és e nélkül is a birtokost birtokban hagyták: azon jogi vélelem elfogadására kölcsönöztek jogalapot, hogy azon birtokot, melyet a birtokosnak határozott időre szóló szerződés megkötése nélkül átengedtek, nemcsak ennek magának, hanem utódainak is bizonyos szolgálmányok mellett örök időkre engedték át. Ezon jogi vélelem feltevése igazoltatik az által is, hogy 1848 előtt a földesúr maga gyakorolván az urihatóságot, módjában állott a viszonyt szabályozni. Ha mindamellett nem szabályozta, ha határozott időre szóló szerződést nem kötött: hallgatag bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az udvartelki birtokost ő maga ismerte el örökös birtokosnak. A javaslatnak czólja az, hogy ezen jogilag és okszerüleg vélelmezett birtokállapot fenntartassák. Azonban erre nézve merülnek fel kérdések, a melyek külön rendelkezéseket tesznek szükségesekké. Ugyanis: 1.) Vájjon csak a házhely hagyassók-e meg vagy a külsőség is ? A javaslat az összes bel- ós külbirtokra nézve kiterjeszti rendelkezését, mert a felhozott okok mindegyik mellett szólnak.