Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.
Irományszámok - 1869-458. Törvényjavaslat az irtványokról
72 458. SZÁM. A most idézett nyiltparancs az irtványokra nézve több tekintetben az 1836. VI. t. ez. 1-ső §-tól eltérő intézkedéseket tartalmaz. Az alkalmazásban azonban mind az egyik, mind a másik sok gyakorlati nehézségbe ütközött. A hivatkozott törvény nem nyújtott útmutatást megbirálására azon körülménynek: mikor voltak az irtványok a. jobbágyok élelmére szánva és a gyakorlatban az iránt is kételyek támadtak: vájjon a megélhetés szüksége csak-'a jobbágyoknál vagy az irtványok más birtokosainál is tekintetbe veendő-e ? kérdés tárgya volt mindenkor az is: miképen bizonyittassék be a földes ur ellenmondása és megkivántatott-e: hogy ezen ellenmondás birói utón lett légyen nyilvánítva? Az iránt is folytonos kétségek, vitatkozások és különféle értelemben hangzó határozatok keletkeztek : „mikor fekszik az irtványokon törvényesen valamely summa pénz." A nyiltparancs a visszaváltás esetében az irtásbór és az irtványokon fekvő beruházásokat megtéríttetni rendeli, de ezek miségót épen oly kevéssé határozza meg, mint a hivatkozott törvény. Ide járul, hogy a rajtfekvősógek és beruházások — ha ezek jogi forgalma szabatosan meg lenne is állapitva csak akkor lennének alaposan megítélhetők, ha az egyes irtványokra nézve kellőleg bebizonyíttatnának ; miután azonban nemzedékeken át az irtványokról földkönyvek nem léteztek : a bizonyítás legtöbb esetben majdnem lehetetlenné vált. Ily körülmények közt épen nem lehet feltűnő, ha az irtványvisszaváltási perek hosszú időn át húzódtak ós ha elvégre a birói határozat bekövetkezett is, ez egyik félre sem volt kielégítő. Hogy ezen helyzetnek vége vettessék és egyszersmind a birtokszabályozási ügyek gyors befejezése lehetővé tétessék: a javaslatban az irtványoknak birtokosaik és a volt földesúr közötti megosztása inditványoztatik. E javaslat az által van indokolva, mert az irtványoknak haszonvétele a birtokos és földesúr között tettleg is meg van osztva. A kérdés iiykópeni megoldása tehát a tényleges használati állapotnak megfelel, sok gyűlöletes súrlódásnak elejét veszi, a birtokszabályozási ügyeknek nem csak gyorsabb, hanem simább lefolyását is előmozditja. azonfelül pedig teljesen az életből van merítve, mert a tapasztalás bizonyítja, hogy mindenütt, hol az irtványok iránt fennforgott perek barátságos egyezség által fejeztettek be: az eddigi birtokosok irtványaik K % '/* vagy % részét szolgálmánymentesen tulajdonjoggal megtartották, a több részt pedig a földesúrnak az iránybór vagy a beruházási költségek elengedésével visszabocsátották. Erdély ós a kapcsolt részekre nézve a javaslat 14 §-a szintén az 1854. június 21. nyiltparancs 19. §-ban foglalt rendelkezéseket veszi alapul, azonban több a méltányosság által parancsolt módosításokkal és pedig különösen: a) A 2. pont alatti esetben a nyilt parancs szerint a földesúr nem köteles az irtványbirtokosnak az irtási költségeket megtéríteni; azonban alig lehetne az igazsággal összeegyeztetni, hogy valaki valamely birtokot saját fáradságával ós költségén használhatóvá tegye és azt, — habár a jogszerű birtokosnak is -— minden kárpótlás nélkül átengedni tartozzék, Nem lehet itt alkalmazni azon jogelvet sem, hogy a roszhiszemü birtokos nem követelhet kárpótlást, mert a volt földesúr és az irtványbirtokos között fennállott jogviszony ezen elv alkalmazását annál is inkább kizárja: minthogy a volt földesúr az irtványokról járó tartozások elfogadása áltál azon jogi vélelem feltevésére jogosít, hogy utólagosan a törtónt irtásba beleegyezett s ilykópen az irtványbirtokos netaláni rósz hiszemü birlalását jóhiszemüvé változtatta át. Nehogy egyébiránt az irtványbór mennyisége felett hosszadalmas ós költséges perlekedések váljanak lehetővé: az irtásbór maximumának törvény általi megállapítása szükségessé vált. b) v A 3. pont esetében a földesúr a visszaváltásnál a nyiltparancs szerint bizonyos feltótelek alatt köteles volt az irtási költségeket megtéríteni: minthogy azonban ez 4 en kérdés megoldása csak hosszú perlekedésre szolgáltatott okott: ezen esetekben ugyanazon megoldási módozat fogadtatott el, a mely Magyarországra nézve javaslatba hozatott. c) A 4. pont alatti intézkedés azért szükséges : mivel Erdélyben, az urbór behozva nem lóyén, az úrbéri birtok kimutatása több nehézséggel volt összekötve és sok esetben a bizonyiték nehéz volta miatt valósággal nem úrbéri — hanem irtott birlokrószekért is országos alapból nyújtott kárpótlás.
