Képviselőházi irományok, 1869. V. kötet • 451-530. sz.
Irományszámok - 1869-462. Jelentése az egyesült vasuti és pénzügyi bizottságoknak, a közmunka- és közlekedési ministerium által a nyiregyház-ungvári vasutra vonatkozólag beterjesztett törvényjavaslat s engedély-okmány tárgyában
462. SZÁM. 9a évi átalány mennyisége is, melyért a kész vezetékek jókarban tartását huzalmértföldenként az állam magára vállalja. Ha a vaspályatöltés szélesbitése, vagy más helyre való tétele, vagy az engedélyes társulat bárminemű érdeke a már meglévő távírda-vezetékeknek kimozditását s máshova áthelyezését tenné szükségessé, akkor ugy a saját, mint az állami vezetékek áttételinek összes költségeit az engedélyesek kötelesek viselni. 13. §. A vitel- és fuvarbérek iránt határoztatik, hogy az állami kamatbiztositás igénybe vételének egész ideje alatt azok meghatározására a kormány döntő befolyást gyakorland, azon megjegyzéssel azonban, hogy a vitel- és fuvarbérek leszállítása nem terjedhet ki annyira, hogy ez által a pálya üzleti s fenntartási költségének fedezése veszélyeztessék. Azon időponttól kezdve pedig, midőn az engedélyes társulat az állami kamatbiztositást többé igénybe nem veendi, az árak ós fuvarbérek felemelése csak a kormány egyenes beleegyezésével történhetik. A mennyiben Végre későbbi törvények a vasutak menet- és vitelbérót szabályoznák, azon törvények ezen engedélyezett pályára is teljesen érvényben lesznek. * 14. §. Az engedélyes társulatnak megengedtetik, hogy a szedendő vitel- ós fuvardijakat, belföldi ezüstpénzben számítsa olykópen, hogy az árkelet tekintetbevételével járó illetéket országos értékben tartozzék elfogadni. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyes társulat megkeresése, vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról hónapra, közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. 15. §. A 13. §. értelmében, akár a kormány által megszabott, akár pedig a kormány kívánságára az engedélyes társulat hozzájárulásával meghatározott árszabások az engedélyes társulat által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész - vonal hosszában, vagy csak a pálya egyes vonalszakaira, egyik, vagy mind a két irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvéseik esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mórtékre ismét fölemelhetők, de csak három haVi alkalmazásuk után. Ha egy szállító Vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltótelek alatt fuvarbór .leszállításban, vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltóteleket elfogadja, olykópen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges ártóritós (refactio) alakjában sem járhatnak. Egyébiránt e tekintetben joga van a kormánynak az árszabályokat szabályozni. 16. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkívüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbórót, a drágaság tartamára, a maximál árszabás feléig leszállítani. 17. §. A katonaszállitás leszállított árszabások szerint eszközlendő, ós pedig egyrészt a hadügyministerium, másrészt a vasúti igazgatóságok, nóvszerint az osztrák állam-, déli-, Erzsébet-, gácsországi-, Károly-Lajos-, tisza-vidóki vasút, és a dél-észak-német kapcsoló pályatársaságok igazgatóságai között (1860. deczember 10.) megkötött egyezmény alapján, melynek szabályui ezen engedélyokmány kiegészítő részét képezik. A fenntebbi összes pályákkal, vagy azok többségével a katonaszállitás iránt létrejött, vagy létrehozandó s az állam rószére kedvezőbb egyezmények az engedélyezett pályára is érvényesek lesznek, még pedig az eddig létrejöttek föltétlenül, az ezentúl létrejövendők azonban, csak a mennyiben a magyar kormány jóváhagyná. •
