Képviselőházi irományok, 1869. IV. kötet • 348-450. sz.
Irományszámok - 1869-387. Törvényjavaslat a szentpéter-fiumei vasut magyar korona területére eső részének kiépitése tárgyában
387. SZÁM. 99 ölnyi hoszu vonalrész biztosítása érdekében a magyar törvényhozó testület elé egy az egész vonal kivitele iránt a Lajtán tul kötött egyezménynyel ugyan összevágó, de mindazáltal külön és önálló törvényjavaslatot terjeszteni a törvényhozás elé. Ezen a ház asztalára letett törvényjavaslat szerint a vonal építése és üzletbe tótele állami segély és állami Jcamatbistositás mellett engedélyezés utján lenne biztosítandó. Az ottani segélyösszeg meghatározásánál alapul azon összeg lön felvéve, mely összeg a villach-brisceni és szentpóter-fiumei vonalokra nézve a lajtántuli ministerium ós a déli vasuttársulat közt kötött egyezményben állami sególykép mindkét vonalra nézve kiszabatott, s a mely állami segélyhez való igénye a déli vasuttársulatnak 1858. évi september hó 23-án, engedélyokmánya 2. §-án alapszik. E szakasz végpontja igy szól: „Az 1865-ik óv lejártával az engedélyesek kötelesek a szent-póter-fiumei szárnyvonal ós a Villachtól Briscenig vezető vasút előállítására, a mennyiben a magas kormány ezt kívánná ós mindkét pálya fel- ós alépítményei helyreállítási költségeinek, ide számítva a földbeváltásokat is — egyharmadát viselni." Ezen állami segélyösszeg a többször érintett egyezményben a már fennebb érintett 1869. évi május hó 20-ki törvény alapján 13 millió forintban levén meghatározva, abból a pálya hossz-arányában kiszámítás szerint a magyar korona területén fekvő részre minimumként 162,000 ft. ós maximumként 185,000 frt esik, — mihez képest a törvényjavaslatban a magyar kincstárnak a szentpóter-fiumei vasútvonal kiépítéséhez leendő hozzájárulása 185,000 frt. maximalis összegben vétetett fel. A mi a törvényjavaslatban felvett állami kamatbiztositást illeti, — e tekintetben előrebocsájtom, hogy a déli vasuttársulat 1858. évi engedélyokmánya alapján a déli vasútnak négy csoportozatra elkülönített vonalai tiszta jövedelme 5°/ 0 kamattal ós 1 / 5 °/o törlesztési hányaddal lettek biztosítva; míglen a déli vasuttársulattal kötött, de Magyarországra kötelező erővel nem biró 1867. évi april hó 13-diki egyezmény értelmében a déli vasút összes s együttesen biztosított ausztriai vonalaira fokozatosan 100,000 frt bruttójövedelem lőn évenként és mértföldenként biztosítva. Az utóbbi kamatbiztositás lett a villach-brisceni és szentpóter-fiumei vasutak iránt lajtántul kötött egyezményben is alapul felvéve, s miután a jelen esetben ezen kamatbiztositás a kincstárra nézve a (2 •/.) alatt ide zárt kiszámítás szerint előnyösebb, mint az 1858. évi engedélyokmány értelmében kilátásba helyezett s annak ez esetbeni elfogadásából a társulat többi vonalait illetőleg semmi jogi következmények nem vonhatók, — ennélfogva a jelen törvényjavaslatban az egyezménynyel megfelelőleg s a vonal 1700 ölnyi hosszasága aranyában ezen hosszra nézve 43,000 frt évi bruttojövedelem biztosítás vétetett fel. A fennforgó törvényjavaslatra végül még megjegyzem, hogy abban, tekintve a biztosítandó pályarész hosszának csekólysógót, — az eddigi engedélyezési törvényekben foglalt egyéb határozmányok és feltételek fel nem vétettek, s ugyanazon indokból egy külön engedélyokmány-tervezet előterjesztésének szükségét sem láttam fennforogni, miután a közérdekben fekvő intézkedések a lajtántuli ministeriummal egyetórtőleg lesznek foganatositandók. A midőn ekkópen a szentpéter-fiumei vasút kivitelének fontosságát előterjesztettem s a vonal kiépítése érdekében a ház asztalára letett törvényjavaslat magyarázatát adtam volna, — bátor vagyok végül a t. háztól annak mielőbbi elfogadását azért is kérni, mert a szentpóter-fiumei vasút magyar korona területén kivül eső részének építése már teljes mérvben folyik s igy a csupán 1700 ölnyi magyar rósz kivitelóbeni késedelem az egész vonalnak közérdekben fekvő megnyitását akadályozhatná. Gr. Mikó Imre s. k. 13*
