Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.
Irományszámok - 1869-346. A kilencz osztály előadóiból alakult „központi bizottság” jelentése az „ipartörvényjavaslat” tárgyában
346. SZÁM. 369 tartó, — az osztrák polgári törvénynyel kapcsolatos s mindenekfelett a magyar törvénykezés keretébe nem illő „iparrendet." A földmivelós-, ipar- és kereskedelmi minister által a t. képviselőház asztalára letett „ipartörvónyjavaslat" egy ily, a kor követelményeinek megfelelő intézmény színvonalán áll. Szem előtt tartva ugyanis a hazai ipar részben csekély mérvű fejlettségét, mely körülmény az átmenet óvatosságát követeli, tömör alapot rak a szabad iparnak. A törvényjavaslat világos beosztású; — öt fejezetben a) az iparjog elnyeréséről, b) az iparjog gyakorlásáról, c) a segédszemélyzetről, A) az ipartársulatokról ós e) az iparhatóságokról s az eljárásról intézkedvén, az egyén szabadságát az egy vagy többféle ipar megválasztásánál s annak vagy azoknak egy vagy több helyen, közös üzletkópen is gyakorlásánál — a köztekintetek kellő megóvása mellett — inaugurálja, mely utóbbiak indokolják azt, hogy néhány iparág gyakorlása engedélyezéssel jár részint a megtelepítés, részint a képesség és minősítés szempontjából, a mint hogy a köztekintetek minden iparügyi törvényhozás által ott, hol külön rendőri törvény nincs, kiváló figyelemre móltatvák. Egyébként az engedélyezés megtagadhatásának okai határozottan megvannak állapítva, a hatósági önkény tehát mindenképen korlátoztatott. Az iparos és segédei közti viszony általában szabad egyezkedés tárgya. A czéheket a törvényjavaslat megszünteti, de gondoskodik arról is, hogy ugyanazon, vagy különféle ipart egy vagy több községben űzők ipartársulatokat alapithassanak; — az ez idő szerinti czóhek vagyonának ipari czélokra fordítása iránt czélszerüen intézkedik; —- az ipartársulatokba való belépés kényszerét mellőzi, képesiti azonban az ipartársulatokat arra, hogy az iparos és segédei közt keletkezett vitályos esetekben bizottságilag békéltető minőségben eljárhassanak. Az osztályok többsége, szám szerint nyolcz osztály a ministeri törvényjavaslatot tüzetesen tárgyalta, s noha a 8->k osztály előadója elvileg nem járulhatott az elfogadáshoz azért, mert azon osztálynak, melytől megbízatását vette, meggyőződése szerint egy tekintélyes számú képviselőházi bizottság előzetes tanácskozásából kelt vélemény alapján lett volna legczélszerűbben alkotható egy, minden irányban kielégítő ipartörvény, — az osztályok előadóiból alakult központi bizottság a törvényjavaslatot részletes tárgyalás alá vették, — attól is indíttatva, hogy a tárgyalás alatti törvényjavaslat megállapítását megelőzőleg a javaslattevő minister szakértőkkel értekezett, az országos iparegyesület, ipar- és kereskedelmi kamarák véleményadását eszközölte és a sajtónak is alkalmat adott nyilatkozásra. Az ország legtöbb vidékéről az iparügy szabályozása érdekében a t. képviselőházhoz beérkezett kórvények nagyobb részének elvi tartalma is indokolta a törvényjavaslat tárgyalását, mert e kérvényed leg-5 többje épen nem a teljes iparszabadság, sőt az ez idő szerinti szabadság korlátozása mellett emelt szót, az önálló ipar gyakorlását a szakképessóg rendes igazolásától, próbadarabok bemutatásától feltételezvén, s az ipartársulatokba való belépést is kötelezőnek sürgetvén, az ez úton alakitandott szakbizottságok tehát kevés kilátást nyújtottak egy szabadelvű ipartörvény javaslására. A tárgyalás közben felmerülő vitályos kérdések kellő megoldása végett czélszerüen és helyesen vélt eljárni a központi bizottság, midőn a házszabályok 116-ik §-ában kijelölt jogával élvén, szakértőket is meghallgatott, a mint hogy a bizottság tudomást szerezvén magának a t. képviselőházhoz benyújtott iparügyi kérvények, továbbá a javaslattevő ministerhez az igazságügyi ós belügyi ministeriumok, az ipar- ós kereskedelmi kamarák, szaktestületek és egyes szakértők által adott véleményes nyilatkozatok tartalmáról, meghallgatta a buda-pesti ipar- ós kereskedelmi kamara küldöttségét, több buda-pesti gyártuKÉPPV. IROMÁNY 1869/71. III. 47
