Képviselőházi irományok, 1869. III. kötet • 241-347. sz.

Irományszámok - 1869-333. Törvényjavaslat a békebirákról

333. SZÁM. 329 Mindenekelőtt czélszerünek látszott, hogy békebirói teendőkkel csakis a bányakapitányok bízassanak meg; ugyanis 1. A bányakapitány rendszerint bírói képzettségű s hivatalos eljárása is sokban hasonlít a bírói eljáráshoz. 2. A bányaügyekben előforduló vitás kérdések legtöbbnyire a bányahatósági tárgyalások alkalmával merülnek fel, s azokkal szoros összefüggésben vannak. Ugyanazon tárgyalás tehát legtöbb esetben ugy a bányahatósági elintézésnek, mint a bírói eljárásnak alapját képezheti s bizton feltehető, hogy a bányakapitánynak leggyakrabban sikerülni fog oly ügyet, melyet bányahatósági hatáskörénél fogva el nem intézhet, bányabékebirói minőségben vagy egyeztetés, vagy a felek kívánatára ítélete által végképen kiegyenlíteni. 3. A bányakapitány a bányaközönséghez legközelebben áll; hivatalánál fogva kerületében a bányászat összes viszonyait ismeri és a bányaközönség rendszerint oly bizalommal viseltetik iránta, hogy a hosszadalmasabb és költségesebb rendes perut elkerülésével önként hozzá fogja vinni vitás ügyeit. 4. A bányakapitány rendelkezik mindazon segédeszközökkel, melyek a vitás kérdések megvizsgálására és felvilágosítására szükségesek; képes tehát a feleket legrövidebb utón panaszaiknak alapossága vagy alaptalansága iránt felvilágosítani. 5. Minthogy a bányatörvény a bányakapitánynak, ugy mint minden más bányahatósági hivataloknak bánya tulajdon szervezését hivatalos kerülete határain belül tiltja: ő az eléje vitt ügyeknél nem lesz érdekelve és minden elfogultság nélkül járhat el. Ezen fontos előny nem lenne biztosítva, ha más bányaszakértők békebirói minőséggel ruháztatnának fel; különben is ily magán szakértők nem rendelkeznek azon segédeszközökkel, melyek az ügy megvizsgálására s felvilágosítására szükségesek. Mindez összevéve alig hagy fenn kétséget az iránt, hogy a békebirói hatóságnak a bányakapitányi hivatallal való egyesítése épen a bányaipar érdekében felette előnyös, s a bányatörvényszékek feladatát nagy mérvben meg fogja könnyíteni. Az előbbiekkel kapcsolatban önként felmerül azon kérdés; miért nem ruháztatnak fel bánya-békebirói hatósággal azon bányabiztosok is, kik a bányakapitányság székhelyén kivül némi önállósággal működnek? A bányahatóságok szervezete szerint egyedül csak a bányakapitány bir határozási joggal; a biztosok annak segédközegei, kikkel a bányakapitány rendelkezik. Ha már most ezek is békebirói hatóságot nyernek : ez által oly önállásra tesznek szert, mely őket többi hivatalos teendőikre nézve meg nem illeti. Az ily visszás helyzet tekintettel azon szoros összefüggésre, melyben a vitás kérdések a bányahatósági teendőkkel állanak, a szolgálati viszonyok megzavarását vonná maga után. A bánya-bókebirói hatáskör azon ügyekre szorítkozik, melyek a bányatörvényszékek illetősége alá tartoznak; ezen korlátok között azonban a többi békebirákéval egyenlő, kivéve az ügyeknek két nemét, melyekre nézve a bánya-békebirák terjedtebb hatáskört nyertek. A birtokháboritási és határvillongási esetek minden megszorítás nélkül a bányabékebiróhoz utasíttattak; az ily esetek a bányatörvényszékek elé csak akkor kerülnek, ha valamelyik fél a bánya-békebiró határozata ellen rendes pert indít, vagy ha az ügy a bókebiró által a rendes bíró elé utasíttatott. Ezen intézkedés indoka bányabirókra nézve előforduló határvillongási és biitokháboritás eseteknek sajátságában rejlik. Alig kerül elő a bányászatnál birtokhábóritás, mely egyszersmind határvillongással ne volna összekötve, ós mely elintézhető lenne a nélkül, hogy a bányajogositványok határai felett is vizsgálat nem szükségeltetnék. A bánya jogosítványok határai felett legbiztosabban a bányabiróság határozhat, mely a bányajogositványokat kiadja és azokban határaikat is megjelöli. Ez okból a hatályban lévő bányatörvény szerint a határvillongások szorosan véve a bányahatóság illetősége alá tartoznak; de a törvénykezési ut sincs világosan kizárva. E kétes intézkedésnek következménye, hogy a felek ily esetekben majd a bányahatósághoz , majd a bányabirósághoz fordulnak, miből szükségtelen halasztgatások és a hatóságok közt illetékességi súrlódások erednek. Miután a törvény rendes útjától azt, ki a bányahatósági határozattal nincs megelégedve, elzárni nem lehet; de másrészről sincs eleKÉPVH. IROMÁNY. 1869/71. IH. 42